Krónika

Csak a nyerés okoz számukra megkönnyebbülést

Hazánkban az elmúlt két és fél évben több ezer szenvedélybeteg próbált szakítani Fortunával, és tett önkorlátozó nyilatkozatot, gátat szabva ezzel saját játékfüggőségének

Több ezer szenvedélybeteg élt a játéktermekből kaszinókból való önkitiltás lehetőségével az elmúlt két évben. A játékfüggőség főként a férfiakat érinti, idén már az Egészségügyi Szervezet is felvette a mentális betegségek listájára. Okai között főként genetikai és biológiai tényezők állnak, de idegrendszeri elváltozás is kimutatható a beteg személyeknél.

„Világosan emlékszem, hogy a hiúságon kívül rettenetesen erőt vett rajtam a kockáztatás szomja is. Meglehet, hogy ilyen érzések közt a lélek kéjeleg, csak ingerlődik s egyre erősebb érzéseket kíván egész az eltompulásig” – írja F. M. Dosztojevszkij egy játékfüggőről szóló regényében, A játékosban.

Jó eséllyel az emberek többsége a függőség szó hallatán aligha gondol a játékfüggőkre, nem is sejtve, mennyi embert érint ez. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete (WHO) nemrég felvette a mentális zavarok közé is, külön kiemelve a videójáték-addikciót. Hazánkban a betegségben szenvedők 2016. január 1-je óta tehetnek úgynevezett jelentős önkorlátozó nyilatkozatot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal formanyomtatványán, amellyel önmagukat tiltatják ki kaszinókból és kártyatermekből, valamint online oldalakra is maximum költési limittel regisztrálhatnak. Az absztinencia szólhat egy-, három- vagy ötéves időtartamra is. Az egy évnél rövidebb nyilatkozat nem vonható vissza, az öt évnél hosszabb pedig két év után. Fontos lépés tehát, hogy az érintettnek magának kell felismernie a probléma létét. A Magyar Idők információja szerint 2016. január 1. és 2018. június 30. között a hatóság kétszázhetvenkilenc dokumentumot vett át, ám mivel a játékosok az adott szervezőknél is tehetnek hasonló nyilatkozatot, az elmúlt két évben hazánkban háromezer-nyolcszázan éltek ezzel a lehetőséggel, s nagyjából ugyanennyi belépést meg is kellett akadályozni a játékkaszinókban évente.

A WHO a játékfüggőséget súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedésként definiálja, amelyben a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben. Jellemzően a férfiakat érinti, hazánkban 5:1 arányban a nőkhöz viszonyítva. A beteg személy ingerkereső magatartást mutat és tévesen ítéli meg a kockázat mértékét. Eleinte pozitívan éli meg a játék élményét, örömet, izgalmat okoz neki, levezeti vele a stresszt és hosszú távú sikerekben bízik. Idővel azonban a veszteség okozta nyomás miatt folytatja, így fokozatosan többet játszik és nem számol a következményekkel. Ezután alakul ki az igazi függőség, amikor életvitelét már teljesen leköti a játék. Kialakulnak a személyes meggyőződések, a magas tét szeretete. Ekkor már teljesen elveszíti az önkontrollt, és csak a győzelem esetén érez megkönnyebbülést.

Bizonyára nem vethetőek el a szociokulturális tényezők mint a szenvedélybetegség okai, de a kutatók elsősorban biológiai és genetikai hatásokról beszélnek. Egyes kutatások a központi idegrendszer eltéréseire vezetik vissza, de hormonális szinten is kimutathatók a jelei. A pszichoterápia főként magatartás- és családterápiát használ, de a betegek fordulhatnak alapítványokhoz és önsegítő csoportokhoz is.