Boszorkányhisztéria Salemben

Az első áldozatokat 1692. június 10-én, az utolsókat pedig szeptember 22-én akasztották fel. A tömeghisztéria a Massa­chusetts állami Salemből indult, s terjedt át később Bostonra is, egészen addig, amíg az állam újonnan választott kormányzója be nem szüntette a pereket, s haza nem engedte a vádlottakat.

Samuel Paris tiszteletes egy nap két kisgyermeken kísérteties változásokat tapasztalt: a földön rángatóztak és idegen nyelven beszéltek – vagyis démoni jelenlétet észlelt. A gyermekek hamarosan megnevezték a falu három asszonyát, akik állítólag ezt tették velük.

A nők bebörtönzése azonban csak a kezdet volt. A környék összes településén egyre több „boszorkányt” jelentettek fel, összesen mintegy nyolcvan embert börtönöztek be. A boszorkányság vádja – a 20. századi besúgópraktikákhoz hasonlatosan – alkalmasint személyes ellentétek megtorlására is módot adott. Később már azt is bűnbe fogták, aki esetleg nem hitt a vádlottak bűnösségében.

Az elítéltek közül tizenkilencet felakasztottak, egy embert pedig agyonnyomtak, ez volt ugyanis az eljárás, amennyiben valaki nem ismerte el bűnét, s mást sem volt hajlandó megnevezni bűnösként. A salemi boszorkányper a jogi túlkapások, a tömegpszichózis és primitív puritanizmus szimbólumává vált az idők során.