Krónika

Barátok nélkül nehezebb az élet

A magány nem tesz jót az egészségnek, a társadalmistátusz pedig hatással van az emberi kapcsolatokra

Egyetlen barátja sincs a felnőttek negyedének – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatásaiból. A fiatal népesség körében az utóbbi esztendőkben is egyfajta polarizálódás figyelhető meg – azaz a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább feltűnik a már fiatalon is magányosok csoportja.

Tíz esztendeje sokkal rosszabb volt a helyzet a barátok tekintetében, mint manapság, s bár azóta javult a mutató, ám most sem lehetünk túlzottan elégedettek – mondta lapunknak Albert Fruzsina. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa – aki Dávid Beátával közösen vizsgálta a barátkozási szokásainkat – felhívta a figyelmet arra, hogy 2008-ban a lakosság harmadának nem volt barátja, míg ma csak a negyede van ilyen helyzetben. Megtudtuk, hazánkban a nyolcvanas években készültek először szociológiai kutatások a barátságokról.

A magyarok más országok polgáraihoz képest kevesebb barátról számoltak be, s ezek is nagy arányban a munkahelyhez kötődtek, és már akkor is rendkívül magas volt azok aránya, akiknek egyáltalán nem volt ilyen ember a környezetében. A mutató az elmúlt évtizedekben sem sokat változott, sőt, az átlagosan említett barátok száma is összességében csökkenő tendenciát mutat – hangoztatta a kutató.

Európai átlagban a „baráttalanság” öt-tíz százalék körül mozog – mondta Albert Fruzsina. A különbség oka nem feltétlenül kulturális, hiszen például a hozzánk sok tekintetben hasonló Szlovéniában is messze jobb az arány. Kimutatható, hogy az iskolázottság növekedésével párhuzamosan nő a barátok száma, s ugyancsak pozitívan befolyásolja ezt a magasabb társadalmi státusz, a több jövedelem és a jó ­munkaerőpiaci helyzet.

A kilencvenes évek végéig a magyarok jellemzően csak a legszűkebb családtagjaikkal beszéltek problémáikról, ám ez napjainkra teljesen megváltozott, s ezt a bizalmi szerepet mindinkább a barátok veszik át. Albert Fruzsina rámutatott, az életkor előrehaladtával a barátok száma csökken, ami elöregedő társadalmunkban különös figyelmet és beavatkozást igényelne. Ugyanakkor a fiatal népesség körében is egyfajta polarizálódás figyelhető meg az utóbbi esztendőkben – azaz a sok baráttal rendelkezők mellett egyre inkább fellelhető a már fiatalon is magányosok csoportja.

A legutóbbi, 2017-es felmérés szerint a lakosság hatvanöt százaléka egy-négy baráttal rendelkezik, és erőteljesen apadt azok száma, akiknek tíznél is több ilyen lelki társa akad. Hozzátette, korábban az adatok mindig azt mutatták, hogy a férfiaknak átlagosan több barátja van, mint a nőknek, de ez az eltérés napjainkra megszűnni látszik.


Veszélyesebb lehet az elhagyatottság, mint az elhízás

A magány és a társadalmi elszigeteltség károsabb lehet az egészségre, mint az elhízás – állapította meg egy tanulmány, amit az American Psychology Association éves gyűlésén ismertettek. A kutatás szerint szerint a jelenség növekvő egészségügyi kockázatot jelent, mivel a szoros emberi kapcsolatok akár ötven százalékkal is csökkenthetik a korai halálozás kockázatát. Az Egyesült Államokban körülbelül 42,6 millió, negyvenöt évnél idősebb felnőtt szenvedhet krónikus magánytól – írja a tanulmány. A barátságfogalom leggyakrabban említett elemei az intimitás, őszinteség, lojalitás, az állandó rendelkezésre állás, támogatás, kölcsönösség és a bizalom. Kiderült az is, a kapcsolatokon keresztül elérhető támogatást a boldogság egyik alapvető meghatározójaként tartják számon az emberek.