Árpád, a korát megelőző hazai sínautóbusz

A debütáló Budapest-Bécs viszonylat 7 óra 12 perckor gördült ki a csarnokból, majd egy rövid hegyeshalmi pihenő után 10 óra 10 perkor érkezett Wien-Ost állomásra. Visszafelé 20.15-kor kelt útra Bécsből és 23.13-kor futott be Budapest Keletire, így Árpád 2 óra 58 perces menetidejével és óránkénti 92,2 kilométeres utazósebességével messze megelőzte korát, így teljes joggal nevezhető a mai EuroCity vonatok előfutárának. Különösen igaz ez annak fényében, hogy a Budapest–Bécs vonalon a háromórás menetidőt legközelebb 2009-ben sikerült újra elérni a Railjetek beállításával. Ugyancsak fontos megjegyezni, a kocsi gazdaságossága és üzembiztossága a kortársakat is meglepte – olyannyira, hogy a MÁV a következő év február­jában azonnal két újabb szerelvényt rendelt a Ganz gyártól. Az Árpád gyorssínutóbusz tervezését Baránszky-Jób Imre vezetésével 1933 májusában kezdték, és a számos innovatív megoldást tartalmazó jármű alig egy esztendő alatt, 1934 március végére készült el. A kocsi dízelmotorja és hajtott forgóváza innovatív megoldásaival 1937-ben elnyerte a Közép-európai Vasútegylet nagydíját. A szerelvényen hetvenkét ülőhelyet hoztak létre, s a formai kialakítás helyességét később az angliai croydoni repülőgép-kísérleti intézet szélcsatornájában végzett mérések is igazolták. A ma látható Árpád korábban Tas néven közlekedett, s mint egyetlen megmaradt példány tiszteletből kapta a nagyfejedelem nevét.