Krónika
A viza ikrája, a kaviár ma már luxuscikk
A Vaskapu állja útját az egyre ritkább óriáshalnak
A legszembetűnőbb veszteség a viza eltűnése, a halnak Budapest egyik városrésze, a XIII. kerületi Vizafogó állít emléket. Néhány éve nemzetközi összefogás indult, hogy megmentsék Földünk egyik legősibb halfaját.
A viza (Huso huso) már 220 millió éve él a Földön. Egy kifejlett példány súlya elérheti az 500-600 kilogrammot is, hossza pedig a négy-öt métert, és akár száz évig is élhet. A többi tokhallal szemben nem kizárólag növényevő: az idősebbek vízi gerinctelenekkel és kisebb halakkal is táplálkozik. Élete legnagyobb részét a Fekete- és a Kaszpi-tengerben éli, de ívni visszatér születési helyére, a tengerbe ömlő folyókba, így a Dunába.
Sok száz évvel ezelőtt a Fekete-tengertől egészen Bécsig felúszott a viza, hazánkban is sokat fogtak belőle. Így például 1537-ben mintegy ezer példányt zsákmányoltak a dunai halászok, s ennyi kifogásához hatalmas csapatmunka kellett. A viza halászata igen jövedelmező tevékenység volt. Egy többmázsás hal és az abból nyert ikra, a fekete kaviár gazdaggá tette a halászokat. Sokszor a császári udvar, sőt maga Mátyás király is jelen volt egy-egy nagy komáromi vizafogásnál.
A viza ikrája ma elérheti a kilónkénti akár tízezer dollárt is. A hús értéke viszont töredéke a kaviárénak: általában hat-tíz euró kilónként. Tehát míg egy kiló vizakaviár akár hárommillió forintot is megér, egy kiló halhús csupán háromezer forint.
Magyarországon 1963-ig még lehetett vizát találni a folyóban, ezt követően azonban már eseményszámba ment a fogás. Az őshal azonban nemcsak a túlhalászat miatt nem tud visszatérni a Dunába, a Vaskapu erőművei megakadályozzák, hogy felússzon a folyó magyarországi szakaszáig. Ma már nálunk csak a román határ közelében, Komádiban élnek nagy testű anyavizák, azokat is csak mesterséges körülmények között, fajmegőrzési célból tartják.
A hazánkban a pár éve elkezdődött Viza2020 projekt célja, hogy a vizát először a régi dunai élőhelyeire telepítsék vissza. Az életben maradt nagyobb példányoknak a Vaskapunál speciális, tokbarát eszközt építenek be a zsilipkapuba, s ez lehetővé teszi, hogy oda-vissza közlekedjenek a folyó és a tenger között.
A viza (Huso huso) már 220 millió éve él a Földön. Egy kifejlett példány súlya elérheti az 500-600 kilogrammot is, hossza pedig a négy-öt métert, és akár száz évig is élhet. A többi tokhallal szemben nem kizárólag növényevő: az idősebbek vízi gerinctelenekkel és kisebb halakkal is táplálkozik. Élete legnagyobb részét a Fekete- és a Kaszpi-tengerben éli, de ívni visszatér születési helyére, a tengerbe ömlő folyókba, így a Dunába.
Sok száz évvel ezelőtt a Fekete-tengertől egészen Bécsig felúszott a viza, hazánkban is sokat fogtak belőle. Így például 1537-ben mintegy ezer példányt zsákmányoltak a dunai halászok, s ennyi kifogásához hatalmas csapatmunka kellett. A viza halászata igen jövedelmező tevékenység volt. Egy többmázsás hal és az abból nyert ikra, a fekete kaviár gazdaggá tette a halászokat. Sokszor a császári udvar, sőt maga Mátyás király is jelen volt egy-egy nagy komáromi vizafogásnál.
A viza ikrája ma elérheti a kilónkénti akár tízezer dollárt is. A hús értéke viszont töredéke a kaviárénak: általában hat-tíz euró kilónként. Tehát míg egy kiló vizakaviár akár hárommillió forintot is megér, egy kiló halhús csupán háromezer forint.
Magyarországon 1963-ig még lehetett vizát találni a folyóban, ezt követően azonban már eseményszámba ment a fogás. Az őshal azonban nemcsak a túlhalászat miatt nem tud visszatérni a Dunába, a Vaskapu erőművei megakadályozzák, hogy felússzon a folyó magyarországi szakaszáig. Ma már nálunk csak a román határ közelében, Komádiban élnek nagy testű anyavizák, azokat is csak mesterséges körülmények között, fajmegőrzési célból tartják.
A hazánkban a pár éve elkezdődött Viza2020 projekt célja, hogy a vizát először a régi dunai élőhelyeire telepítsék vissza. Az életben maradt nagyobb példányoknak a Vaskapunál speciális, tokbarát eszközt építenek be a zsilipkapuba, s ez lehetővé teszi, hogy oda-vissza közlekedjenek a folyó és a tenger között.