Krónika
A nagy mutyi hasznos kanálisa
Fegyverrel segítette Amerika Panama létrejöttét
A korrupció szinonimájává vált óriási kanális mintegy tízezer kilométerrel rövidítette le az Amerika nyugati partjairól a Karib-tengerre vezető utat – s akkor még szót sem ejtettünk a transzkontinentális közlekedésben, a helyi és világpolitikában játszott szerepéről. Építésének – egész pontosan, kiásásának – gondolata már a 16. század elején felvetődött, de akkor még hiába.
A vízi útvonal megvalósításába végül egy francia részvénytársaság vágott bele az akkori Kolumbiában, s a részvényesek a Szuezi-csatornát jegyző Ferdinand de Lessepst kérték fel vezetőnek. Ám az 1880-ban kezdett munkák kudarcba fulladtak, mert a cég mérnökei csapnivaló módon mérték fel a földrajzi és éghajlati adottságokat, s a költségeket is súlyosan alábecsülték. A vállalkozás tőzsdei csődje nyomán született egyébként a „panamázni” kifejezés. A dolgozók 1894-ben újrakezdték ugyan a munkát, de hamarosan ismét leálltak, mert az amerikai kormány bejelentette: vízi átkelőt épít Nicaraguán keresztül. A francia befektetők ekkor, némi politikai és pénzügyi alkudozást követően, negyvenmillió dollárért átadták a társaságot az amerikaiaknak – akik erre rögvest ejtették másik tervüket. Mivel a kolumbiai kormány kevéssé akart az új partnerrel együttműködni, az amerikaiak az elszakadni vágyó panamaiaknak nyújtottak katonai és pénzügyi támogatást függetlenségük kivívásához. Végül miután 1903. november 3-án kikiáltották a Panamai Köztársaságot, az ország tízmillió dollár, majd 250 ezer dolláros évi bérleti díj fejében 99 évre átadta a terület koncessziós jogait az Egyesült Államoknak, s a jog a lejárat után immáron Panamáé.
A vízi útvonal megvalósításába végül egy francia részvénytársaság vágott bele az akkori Kolumbiában, s a részvényesek a Szuezi-csatornát jegyző Ferdinand de Lessepst kérték fel vezetőnek. Ám az 1880-ban kezdett munkák kudarcba fulladtak, mert a cég mérnökei csapnivaló módon mérték fel a földrajzi és éghajlati adottságokat, s a költségeket is súlyosan alábecsülték. A vállalkozás tőzsdei csődje nyomán született egyébként a „panamázni” kifejezés. A dolgozók 1894-ben újrakezdték ugyan a munkát, de hamarosan ismét leálltak, mert az amerikai kormány bejelentette: vízi átkelőt épít Nicaraguán keresztül. A francia befektetők ekkor, némi politikai és pénzügyi alkudozást követően, negyvenmillió dollárért átadták a társaságot az amerikaiaknak – akik erre rögvest ejtették másik tervüket. Mivel a kolumbiai kormány kevéssé akart az új partnerrel együttműködni, az amerikaiak az elszakadni vágyó panamaiaknak nyújtottak katonai és pénzügyi támogatást függetlenségük kivívásához. Végül miután 1903. november 3-án kikiáltották a Panamai Köztársaságot, az ország tízmillió dollár, majd 250 ezer dolláros évi bérleti díj fejében 99 évre átadta a terület koncessziós jogait az Egyesült Államoknak, s a jog a lejárat után immáron Panamáé.