A mínuszok ellenére is tart az invázió

Aki ma katicabogarat vagy poloskát lát, könnyen meglehet, hogy nem azokkal az állatkákkal találkozik, amelyeket korábban megismert. A Magyar Rovartani Társaság szakszerű tájékoztatója szerint, ugyanis olyan délkelet-ázsiából behurcolt inváziós fajokról van szó, amelyek nálunk egyáltalán nem őshonosak. Míg a harlekinkatica a bogarak rendjébe, a márványpoloska a fedelesszárnyúakhoz, azon belül a poloskák alrendjéhez tartozik. Előbbi világméretű elterjedéséhez az ember is nagyban hozzájárult. A kétezres évek elején a levéltetvek elleni természetes ellenszerként kezdték Európába betelepíteni, de ezek a populációk még nem vertek gyökeret. Hazánkban először 2008-ban találkoztak olyan példányokkal, amelyek nem amolyan biológiai védekezőeszközként kerültek a fóliasátrakba. Hamar kiderült, hogy ezek a bogarak ugyanazért károsak, amit korábban előnyüknek véltek, hiszen mindent felfalnak, így az egyáltalán nem ártalmas levél és pajzstetveket is erősen megritkítják, ráadásul a tojások elfogyasztásával pedig számos lepkefajt is veszélyeztetnek.

Az ázsiai márványpoloskák világjárása közel sem szándékos, hiszen az első példányok kézipoggyászokban megbújva hagyták el Délkelet-Ázsiát. És bár egy nap alatt is nagy távolságokat képesek megtenni, mégis közvetlenül az ember volt az, aki mára – szándékaival ellentétben – a világon szinte mindenhová eljuttatta őket.

Hazánkban négy évvel ezelőtt észlelték megjelenésüket mégpedig Budapest környékén, és úgy tűnik, előfordulása is Pest megyében a leggyakoribb. Életmódja ma sem pontosan ismert, amit tudni lehet róla, hogy nagyobb mennyiségben április táján bukkan fel, párzási időszaka pedig kora nyárra tehető. Ránézésre könnyen összekeverhető a nálunk őshonos, emberre ugyancsak ártalmatlan bencepoloskával, kártékonysága viszont mással nem hasonlítható. Közel százféle növényfajon észlelték káros jelenlétét, zöldséget, gyümölcsöt, dísznövényt is képes megdézsmálni, tönkretenni.

A Magyar Rovartani Társaság tájékoztatása szerint mindkét rovarfajta csak helyi szinten irtható, természetes ritkításuk szinte lehetetlen. Bár az emberre és a háziállatokra nem veszélyesek, jellegzetes szaguk, ízük miatt olyan (házi)állat sincs, ami fogyasztaná őket. Nagyon szívósak is, téli búvóhelyként időnként nagy számban gyűlnek össze a lakásokban is, így kerülhet poloska még akár egy évek óta használaton kívüli, műanyagborítású elektronikai eszköz belsejébe is. Az ázsiai márványpoloska elleni leghatéknyabb védekezési mód a külföldről érkező küldemények tüzetes átvizsgálásában rejlik. Főleg az ázsiai szállítmányokat érdemes alaposan szemügyre venni, míg a természetben pedig a fák kérgének és a termés kopogtatásával lehet meggyőződni arról, jelen van-e a kellemetlen rovar.