Krónika
A magyar kutatóknak érvágás az adatbázisok hiánya
Egyéves tárgyalás után sem sikerült megállapodnia az EISZ-nek a legnagyobb kiadóval,a hazai társadalomtudósokat így elzárták a nemzetközi tudományos élettől
Január 11-én az egyik legnagyobb nemzetközi tudományos kiadó, az Elsevier megszüntette az összes magyarországi felsőoktatási intézmény és kutatóintézet hozzáférését az általa kiadott folyóiratok cikkeihez és fontos adatbázisokhoz. A ScienceDirect, a Scopus és a SciVal adatbázisok nélkül a magyar, elsősorban társadalomtudományokon belül kutató szakemberek számára lehetetlenné vált, hogy a világban termelődő tudáshoz azonnal hozzájussanak, és időben értesüljenek kurrens kutatási eredményekről. Következésképpen a magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók sem fognak naprakész ismereteket elsajátítani, tananyagokhoz hozzájutni a tanáraikon keresztül.
A magyar intézmények hozzáférését az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program kezelte, az állam pedig követve az Elsevier által évről évre növelt előfizetési díjat, folyamatosan emelkedő összeget biztosított ehhez. A múlt év díja másfél milliárd forint volt.
Az EISZ arra hivatkozott, a tárgyalást azért szakították meg, mert fenntarthatatlannak tartják, hogy a holland cég folyamatosan emeli a díjakat. Az EISZ Programtanácsának vezetője, Monok István a Népszavának elmondta, több mint egy éve tárgyaltak az Elsevierrel, akik a többi kiadóvállalattal ellentétben nem mentek bele az új feltételekbe. Hozzátette, korábban az is pluszköltséget jelentett, ha valaki publikálni kívánt a kiadó egy lapjában, most azt szerették volna elérni, hogy ennek az összegét is magába foglalja az előfizetési díj. Ezt vétózta meg az Elsevier, akikkel Norvégia vagy épp Németország sem hosszabbított szerződést. Az EISZ és a MTA Könyvtára nemrég open access szerződést kötött egy másik kiadóval, a Springer Nature-rel, akik mintegy ezernyolcszázötven hibrid lapjukban megjelent cikkhez nyílt hozzáférést biztosítanak a kutatók számára.
A kialakult helyzet tarthatatlan – nyilatkozta lapunknak Demeter Márton kommunikációkutató, aki terjedelmes Facebook-bejegyzésben elsők között hívta fel a figyelmet a sikertelen tárgyalások következményeire. Mint mondta, az igazi érvágás a Scopus hiánya, amely nélkül nem lehet megtalálni, melyek a frissen megjelent, fontos nemzetközi cikkek egy társadalomkutató számára, és lehetetlen elvégezni a legtöbb elemzést. A fent említett országok valóban lemondtak bizonyos folyóiratok előfizetéséről, ám a Scopusról nem, hiszen az számukra is nélkülözhetetlen. A magyar kutatóknak így csak az illegális módszerek maradtak, amelyek felkutatása nem lehetséges egy kellőképp összetett keresési protokoll nélkül.
Az open access egy támogatandó modell, ám a jelen helyzetben nem oldja meg a problémát – közölte Demeter. A Springer Nature főként természettudományos folyóiratokat tömörít, a természettudományok pedig erősen differenciáltak. A társadalomtudományokban azonban a terület interdiszciplináris, a releváns cikkek számos tudományterület megszámlálhatatlan mennyiségű újságaiból származhatnak. Talán ezért nem lázadt fel a magyar tudományos közösség, mert a természettudósok számára, akikkel szemben a legnagyobbak az elvárások, korlátozottabb a releváns folyóiratok száma. A sikeres megállapodásig menedzselt átmenetre volna szükség, például bizonyos intézményekben legyenek elérhetők az adatbázisok, akár korlátozott számban. A lakásban sem zárják el azonnal a vizet, ha az előfizető és a szolgáltató nem tud megegyezni, csak csökkentik a szolgáltatást – szemléltette. Az Elsevier lapzártáig nem juttatta el hozzánk közleményét.
A magyar intézmények hozzáférését az Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program kezelte, az állam pedig követve az Elsevier által évről évre növelt előfizetési díjat, folyamatosan emelkedő összeget biztosított ehhez. A múlt év díja másfél milliárd forint volt.
Az EISZ arra hivatkozott, a tárgyalást azért szakították meg, mert fenntarthatatlannak tartják, hogy a holland cég folyamatosan emeli a díjakat. Az EISZ Programtanácsának vezetője, Monok István a Népszavának elmondta, több mint egy éve tárgyaltak az Elsevierrel, akik a többi kiadóvállalattal ellentétben nem mentek bele az új feltételekbe. Hozzátette, korábban az is pluszköltséget jelentett, ha valaki publikálni kívánt a kiadó egy lapjában, most azt szerették volna elérni, hogy ennek az összegét is magába foglalja az előfizetési díj. Ezt vétózta meg az Elsevier, akikkel Norvégia vagy épp Németország sem hosszabbított szerződést. Az EISZ és a MTA Könyvtára nemrég open access szerződést kötött egy másik kiadóval, a Springer Nature-rel, akik mintegy ezernyolcszázötven hibrid lapjukban megjelent cikkhez nyílt hozzáférést biztosítanak a kutatók számára.
A kialakult helyzet tarthatatlan – nyilatkozta lapunknak Demeter Márton kommunikációkutató, aki terjedelmes Facebook-bejegyzésben elsők között hívta fel a figyelmet a sikertelen tárgyalások következményeire. Mint mondta, az igazi érvágás a Scopus hiánya, amely nélkül nem lehet megtalálni, melyek a frissen megjelent, fontos nemzetközi cikkek egy társadalomkutató számára, és lehetetlen elvégezni a legtöbb elemzést. A fent említett országok valóban lemondtak bizonyos folyóiratok előfizetéséről, ám a Scopusról nem, hiszen az számukra is nélkülözhetetlen. A magyar kutatóknak így csak az illegális módszerek maradtak, amelyek felkutatása nem lehetséges egy kellőképp összetett keresési protokoll nélkül.
Az open access egy támogatandó modell, ám a jelen helyzetben nem oldja meg a problémát – közölte Demeter. A Springer Nature főként természettudományos folyóiratokat tömörít, a természettudományok pedig erősen differenciáltak. A társadalomtudományokban azonban a terület interdiszciplináris, a releváns cikkek számos tudományterület megszámlálhatatlan mennyiségű újságaiból származhatnak. Talán ezért nem lázadt fel a magyar tudományos közösség, mert a természettudósok számára, akikkel szemben a legnagyobbak az elvárások, korlátozottabb a releváns folyóiratok száma. A sikeres megállapodásig menedzselt átmenetre volna szükség, például bizonyos intézményekben legyenek elérhetők az adatbázisok, akár korlátozott számban. A lakásban sem zárják el azonnal a vizet, ha az előfizető és a szolgáltató nem tud megegyezni, csak csökkentik a szolgáltatást – szemléltette. Az Elsevier lapzártáig nem juttatta el hozzánk közleményét.