Elhunyt Tom Stoppard

Stoppard békésen, családja körében halt meg dél-angliai otthonában, Dorsetben - írták a közleményben.

„Emlékezni fogunk rá munkáiról, azok zsenialitása miatt és emberségességéről, valamint szellemes humoráról, tiszteletlenségéről, nagylelkűségéről és az angol nyelv iránti mély szeretetéről” - fogalmazott az ügynökség hozzátéve, hogy megtiszteltetés volt dolgozni vele és megismerni őt.

A cseh származású Stoppardot gyakran ünnepelték generációja legnagyobb brit drámaírójaként, és számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el.

Halálának hírére számos méltatás jelent meg a közösségi médiában, mások mellett a Rolling Stones frontembere, Mick Jagger, aki Stoppardot kedvenc drámaírójának nevezte, az X-en azt írta: „Hatalmas intellektuális és szórakoztató életművet hagyott ránk”.

A londoni West End színházai kedd este 7 órakor két percre lekapcsolják a világítást Stoppard tiszteletére.

Hat évtizedes karrierje alatt Stoppard színdarabjainak, rádiójátékainak és forgatókönyveinek témái Shakespeare-től a tudományon és filozófián át a 20. század történelmi tragédiáiig terjedtek. Utolsó darabja, a Leopoldstadt, amelyet 2020-ban mutattak be, egy bécsi zsidó család történetét követi nyomon, amelyet saját története ihletett.

A morvaországi Zlínben született Tomas Straussler néven, apja a világhírű Bata cipőgyár orvosa volt. A zsidó származású család Csehszlovákia német megszállása után, 1939-ben Szingapúrba menekült. Apja halála után anyja, aki közben Indiába ment két gyermekével, összeházasodott Kenneth Stoppard brit őrnaggyal, aki Tomast és testvérét is nevére vette. 1946-ban Angliába költöztek. Tom tizenhét éves korában otthagyta az iskolát, újságíró lett Bristolban, színikritikákat is írt, bejárása volt a Bristol Old Vic színházba.

1964-ben a Ford Alapítvány ösztöndíjával Berlinben írta meg a Rosencrantz és Guildenstern találkozik Lear királlyal című egyfelvonásos verses komédiáját, amelyből később a Rosencrantz és Guildenstern halott című darabja született. A színművet 1966-ban az edinburghi fesztiválon olyan sikerrel mutatták be, hogy a következő évben a londoni Nemzeti Színház is műsorára tűzte. Egy csapásra ismertté vált, abszurd komédiájáért 1968-ban megkapta a rangos Tony-díjat, amelyet 1976-ban a Travesztiák, 1984-ben Az igazi, 2007-ben Az utópia partjai, 2023-ban pedig a Leopoldstadt című darabjáéért is megkapott. A Rosencrantzból maga az író rendezett filmet 1990-ben Gary Oldman és Tim Roth főszereplésével.

A Rosencratz sikere után sorra jelentek meg darabjai, amelyek közül a legismertebbek a Salto mortale, az After Magritte című szürreális vígjáték, a súlyos teoretikus kérdéseket tárgyaló Árkádia, valamint a prágai tavaszt megidéző Rock and Roll, és a The Hard Problem, amelyben a tudatosság kérdésével foglalkozott.

Stoppard számára a színház elsősorban szórakozás volt.

„A színház szórakozás, szórakoztatnia kell. De vajon a közönségnek meg kell értenie mindent, amit lát? Ha te vagy én bemegyünk egy művészeti galériába, nem értjük, mit akar nekünk mondani a művész, de élvezhetjük a festményt” - magyarázta egy 1995-ös interjújában.

A színpadi művek mellett forgatókönyvíróként is jelentős sikereket aratott, nevéhez fűződik többek között a Brazil, A Nap birodalma, Az Oroszország-ház, a Vatel, az Enigma, valamint a Szerelmes Shakespeare forgatókönyve is, ez utóbbiért 1999-ben Oscar-díjat kapott.

1997-ben lovagi címet, 2000-ben pedig Becsületrendet kapott, 2013-ban neki ítélték oda a PEN nemzetközi írószövetség Pinter-díját, 2014-ben pedig a „legnagyobb élő színdarabírónak” járó különdíjat vehette át a London Evening Standard 60. színházi díjkiosztó gáláján.