Krónika
Miért tűnnek barátságosabbnak a lógó fülű kutyák?
„Minden háziasított négylábúnk felálló fülű fajoktól származik”
A texasi James Madison Egyetem tudósai 124 résztvevőnek mutatták egy kutya képét. Az egyik képen a kutya vörös, a másikon fekete volt. Aztán két kép következett: az egyiken lógó fülek, a másikon pedig hegyes fülek.
A legtöbb megfigyelő szerint a vörös szőrű és lógó fülű kutyák társaságkedvelőbbnek és érzelmileg stabilabbnak tűntek, mint a fekete szőrű és hegyes fülűek.
Elinor K. Carlsson szakértő megjegyzi, hogy nincsenek olyan tanulmányok, amelyek azt mutatnák, hogy a hegyes fülű kutyák kevésbé barátságosak, mint a lógó fülűek. Úgy véli, hogy az emberek a múltbeli tapasztalataikra alapozzák véleményüket. Például az Egyesült Államokban a golden retrieverek a leggyakoribb fajta, így sokak számára ismerősebbek és kiszámíthatóbbak.
Továbbá a tudósok úgy vélik, hogy a felálló fülű kutyák összefüggésben állhatnak a komoly feladatokat ellátó segítőkutyákkal. Az Egyesült Államok Közlekedésbiztonsági Hivatala ( TSA ) a közelmúltban a lógó fülű kutyák használatát részesítette előnyben a robbanóanyagok felderítésében, mivel szerintük a hegyes fülű kutyákat az utasok nyugtalanabbnak érzékelik.
„Az embereknek szokásuk, hogy a közös csoportérzékelésük alapján tulajdonságokat rendelnek dolgokhoz és más emberekhez. Így működik az agyunk” – mondta Carlson.
Charles Darwin sokat töprengett a fülek témakörén, amikor az evolúciót tanulmányozta. „Minden háziasított négylábúnk felálló fülű fajoktól származik” – jegyezte meg „Az állatok és növények variációja a háziasítás alatt” című művében. Darwin azzal érvelt, hogy sok fajnál a fülek lecsukódnak, amikor az állat biztonságban érzi magát, és már nem erőlködik, hogy minden hangot elkapjon. Ezt a jelenséget „háziasítási szindrómának” nevezte.
