Krónika
Tényleg emberi bőrbe kötött könyvek lapulnak a könyvtárakban?
A 19. század morbid könyvkötészeti gyakorlata, amely ma is vitákat kavar
Képzeljük el, hogy egy ódon könyvtár csendes polcai előtt állunk, ahol régi kötetek jólismert és sokak által nagyon kedvelt illatát szívjuk magunkba. Azonban a bőrkötésű borítók közt lapulhat egy könyv, amelynek anyaga nem borjú- vagy kecskebőr. Hanem emberi bőr. Ez nem egy horrorfilm-forgatókönyv részlete és nem is városi legenda. Ez a valóság, amelyet a 19. század egyik legsötétebb gyakorlataként dokumentáltak, s amelyet a tudomány ma már hűvös technikai kifejezéssel csak így nevez: antropodermikus bibliopégia.
Könyvek, amelyek magukban hordozzák a halált
Az emberi bőrbe kötött könyvek története nem új keletű szóbeszéd, hanem tudományosan bizonyított tény. A modern kémiai vizsgálatok, mint a tömegspektrometria vagy fehérjeanalízis, egyértelműen igazolták, hogy több világhírű könyvtár polcain valóban akadnak olyan kötetek, amelyek emberi maradványokból készültek.
Nem csupán morbid különlegességként, ezek a könyvek egy egész korszak bizarr szemléletét őrzik, amikor az orvostudomány, az anatómia és az etika még egészen más utakon járt.
Kik és miért tették ezt?
Az esetek többsége a 19. századból származik. Orvosok, anatómusok, gyűjtők voltak azok, akik hozzáfértek olyan testekhez, amelyek felett senkinek sem volt hatalma: kivégzett bűnözők, család nélküli kórházi betegek, gazdátlan holttestek. Néhány dokumentált esetben maga az elhunyt rendelkezett így testéről, bizarr posztumusz akaratként, de ezek inkább ritka kivételek, mint általánosítható, szabályozott esetek.
A könyvbe kötött bőr így egyfajta hatalmi demonstrációvá vált, ezzel az orvos bizonyította tudományos tekintélyét, a gyűjtő a különlegességet hajszolta, maga a könyv pedig hátborzongató emlékké vált.
Az egyik legismertebb példa a Des destinées de l’âme (A lélek sorsairól) című kötet, amelyet a Harvard könyvtárában őriztek. A vizsgálatok bebizonyították, hogy emberi bőrrel vonták be. Kiderült, hogy a bőr egy pszichiátriai intézetben elhunyt nő testéből származik. 2024-ben a Harvard Egyetem, etikai okokra hivatkozva, végül eltávolította a borítót.
Egy másik sötét történet John Horwood nevéhez fűződik, akit gyilkosságért végeztek ki 1821-ben Angliában. Testét boncolásra adták, bőréből pedig egy jogi dokumentumot kötöttek be, örök mementóként az igazságszolgáltatás ridegségéről.
Tudomány vagy barbárság?
A kérdés máig megosztja a tudományos közösséget. Miként látták ezt a kortársak? Akkoriban sem volt általánosan elfogadott. A társadalom jelentős része bizarrnak és kegyetlennek tartotta, de a tudomány és az orvosi gyakorlat határmezsgyéjén mégis legális tett volt.
A modern vizsgálatok azonban sok legendát le is lepleztek, több kötet, amelyről azt hitték, emberi bőr borítja, valójában kecske- vagy juhbőrből készült. Ám a bizonyított esetek így is hátborzongatóan sokat mesélnek arról, hogy a tudásvágy és a szenzációhajhászás milyen messzire tud menni.
Etikai dilemmák ma
Ma, a 21. században, már egészen másként gondolkodunk az emberi maradványokról. A múzeumok és könyvtárak világszerte etikai vitákat folytatnak arról, hogy mit is kezdjenek ezekkel a könyvekkel? Őrizzük meg őket a múlt emlékeként, vagy adjunk nekik méltó elhelyezést valahol a könyvtár pincéjében?
Az biztos, hogy az antropodermikus bibliopégia nem csupán könyvkötészet. Hanem tükröt tart elénk és tudósoknak is. A tudomány történetének legsötétebb fejezeteit láttatja, ahol a tudásvágy gyakran legyőzte az emberséget.
És ha legközelebb egy bőrkötésű könyvet vesz a kezébe egy régi könyvtárban, jusson eszébe az a kérdés: vajon tényleg biztosak lehetünk benne, hogy nem Shakespeare-t, hanem egy ismeretlen test történetét lapozgatjuk?
