Krónika
Liget vagy utca, egyként jön az agyaras

Hol a Vérmezőn, hol a Gesztenyésben, máskor a Városmajorban és/vagy a Normafánál riogatják a zord külsejű agyarasok a békés polgárokat. Bemerészkednek a Vízivárosba, a Lánchíd mellett fürdőznek, átússzák a Dunát, korzóznak a hidakon - s ez ugye csak Budapest...
Ha tudományosan nézzük, akkor a vaddisznó (Sus scrofa) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) és a Suinae alcsaládjába tartozó faj. Elterjedési területe elképesztő, lévén felöleli Eurázsia egészét, Ázsia déli felét és Indonézia szigeteinek egy részét is - azaz ahogy egy kaposvári vagy nyíregyházi polgár frászt kap tőlük, ez épp úgy áll Peking vagy Moszkva lakosaira is. Élőhelyét tekintve az úgynevezett tágtűrésű vadak sorait erősíti – azaz kizárólag a minden búvóhely nélküli, teljesen nyílt területeket és a hegyek magas részeit kerüli el.

A szóban forgó és sokak által rettegett jószág testhossza kilencven-kétszáz-, marmagassága ötven-száztíz centiméter. A kanok tömege ötven-száznyolcvan míg a kocáké negyven-százhatvan kilogramm között jár. Ez persze csak az átlag, mert akadnak olyan helyek e Földön, ahol egy tekintélyes mangalica is csak sóvárogva és távolról merné lesegetni a helyi, három mázsát alulról súroló rémeket...
A vaddisznó egyrészt büdös, másrészt van ereje és lendülete, harmadrészt meg a szájában több szemfogat (kevéssé szakmailag: agyart) hord, amivel roppant csúnya sérüléseket képes okozni ellenfeleinek. Ott van ugye a magyar történelemből Szent István királyunk fia, Imre herceg és Zrínyi Miklós, akiket egyként ilyen fenevad iktatott ki az életből.
Az erdélyi mondás szerint a medve nem vicc - ám ugyan ez áll a disznóra is. A fentebb említett agyarak közül az alsók gyenge ívben felfelé-, míg a felsők felfelé nőnek és hajlanak, és ílyformán egymással mintegy párhuzamosan meredeznek. Mivel e fogpárok a száj nyitása-csukása közben lassan de biztosan koptatják, fenik egymást, az évek múltával egyre élesebbé és hegyesebbé válnak. S ha egy ilyen „tőrrendszer” ne adj Isten elkapja az ember combját vagy gyomrát, borítékolható a súlyos sérülés, horribile dictu gyors segítség híján az elvérzés és a biztos halál.
De akkor sem vagyunk beljebb, ha a 21-es busz helyett egy malac érkezik és „csak” fölborítja a BKK szolgáltatásaira vágyakozó polgárt.
A disznó alapvetően nem óhajt az embertől semmit. Eleve büdösnek és idegennek találja, ezért fél tőle. Bár a látása nem annyira, de a szaglása és a hallása pár fokkal jobb, mint a miénk, így ez is arra sarkallja, hogy kitérjen az utunkból. Ha mégis belefutunk, akkor a legjobb megoldás lassan hátrálni, de olyformán, hogy közben azért ne a szemébe nézzünk, mert azt esetleg invitálásnak tekinti.
Aranyszabály, hogy soha sehol nincsen elárvult, a segítségünkre váró kismalac! Ha effélét lelünk, azonnal távozzunk a helyszínről - s ez esetben egyre megy, hogy a találka egy árnyas fővárosi parkban vagy valami homályos, csalitos rengetegben történik. Valahol ugyanis ott a koca, aki tényleg nem fogja hagyni, hogy a csemetéjét zaklassák.
A vaddisznó alapból nem támadja meg az embert. Akkor sem, ha ott biciklizik, sétál, sportol vagy ücsörög mellette. A látvány bizonyos szempontból valóban félelmetes, de a magunkra erőltetett hidegvér életmentő lehet. Butaság kapkodni, sikoltozni, pánikba esni - ha más mód nincs, megállunk, elkerüljük a tekintetüket és kivárjuk, míg tovább állnak.
Ha viszont mégis bekövetkezik az attak, akkor jó, ha tudjuk, a nyúlcipő a legrosszabb megoldás; nem fogunk tudni elszaladni előle soha. Fára mászni, reálisabban mások parkoló autójára fölugrani életmentő lehet. Némi bátorsággal az is megoldás, ha beállunk egy fa vagy gépkocsi mellé, s óriási lélekjelenléttel kivárjuk, amíg a vad oda nem ér - s ekkor az utolsó pillanatban lépjünk be a fedezék mögé. Ilyenkor százból kilencvenkilenc alkalommal az állat tovább fog robogni.
Idehaza ha nem is fényévente, de roppant ritkán, néhány éves távlatokban történik egy-egy vaddisznótámadás. Fontos leszögezni, ezek szinte száz százaléka az emberi felelőtlenségre vezethető vissza - azaz valaki szelfit akar tolni egy tekintélyes kannal, családos anyukával, vagy szimplán jó ötletnek tartja, hogy belerúgjon egyet az állat oldalába.