Egyetlen perc, ami örökre megváltoztatta a repülés történetét

A világ első szuperszonikus utasszállító repülőgépe, a „repülő golyóstollnak” becézett brit-francia fejlesztésű Concorde prototípusa 1969-re készült el. Első kereskedelmi útjára 1976. január 21-én indult: az Air France járata Párizsból (Dakaron át) Rio de Janeiróba, a British Airwaysé Londonból Bahreinbe repült. A korabeli sajtóban „technikai hőskölteménynek” nevezett gép kereskedelmileg nem lett siker: a beleölt csillagászati összeg megtérüléséhez legalább száz gép legyártására lett volna szükség, de az olajválság idején a légitársaságok visszaléptek rendeléseiktől, így (a két prototípuson kívül) csak 14 készült el, és azokat is inkább csak nemzeti büszkeségből a két gyártó ország vásárolta meg.

A száz utas befogadására képes, 62 méter hosszú, 25,5 méter szárnyszélességű, négymotoros Concorde a hang sebességénél kétszerte gyorsabban, 2200 kilométer/órával, 18 ezer méter magasan repült. A kecses gép a London-New York távolságot három és fél óra alatt tette meg, feleannyi idő alatt, mint egy Boeing 747-es, ám eközben ugyanannyi üzemanyagot fogyasztott, mint a négyszer annyi utassal „döcögő” vetélytársa. A szolgálatban álló gépek még úgy sem hoztak nyereséget, hogy egy retúrjegyért a Concorde történetének utolsó évében 8726 eurót (három és félmillió forintot) kellett leszurkolni, a luxuskiszolgálás ellenére a járatok többsége csak fél házzal üzemelt.

A deltaszárnyú Concorde sokáig a világ legbiztonságosabb repülőgépének számított. Mint a katasztrófa után kiderült, korábban 57 kisebb-nagyobb gumiabroncs-meghibásodást észleltek, hat esetben az üzemanyagtartály is kilyukadt, de csak egyetlen balesete történt – leszálláskor durrant ki az egyik kerék – és abban sem sérült meg senki.

2000. július 25-én aztán mindez megváltozott. Aznap az Air France AF 4590 számú járata száz utassal – többségük luxus hajóútra indult német turista – és kilenc főnyi személyzettel indult a párizsi Charles de Gaulle repülőtérről New Yorkba. A gépet négy nappal korábban vizsgálták át és semmilyen problémát nem észleltek.

A szerencsétlenség okait vizsgáló bizottság 2002 januárjában nyilvánosságra hozott, 400 oldalas jelentése szerint a helyi idő szerint 16 óra 43 perckor felszálló Concorde a kifutópályán egy néhány perccel korábban elstartolt repülőgépről lehullott fémlemezre rohant, amely a futóműre felcsapódva szétrobbantotta az egyik kereket. A szárny alá felvágódott súlyos darabok ütései deformálták az egyik üzemanyagtartályt, amely belülről szétrepedt. A kiömlő hajtóanyag a levegőre kerülve belobbant, a négy hajtómű közül kettő leállt, s csak az egyik indult újra. A légi irányítás észlelte a lángokat, de a gép már olyan gyorsan haladt, hogy a felszállást nem lehetett megszakítani. A Concorde a maradék motorokkal nem tudott tovább gyorsulni, és a kerekeket sem tudták behúzni: a gép a levegőbe emelkedett ugyan, de sebessége csökkenni kezdett, s a hőség hatására a bal szárny megrongálódott. A pilóták minden erőfeszítésük ellenére elvesztették az imbolygó gép feletti irányítást, és az a levegőben megtett két perces út után a közeli Gonesse-ben egy szállodára zuhant. A fedélzetén lévők valamennyien meghaltak és életét vesztette a szálloda négy vendége is. A tragédiát egy közelben haladó teherautó utasa rögzítette videón.

A 113 áldozatot követelő katasztrófa után a brit és francia légiflotta zászlóshajói több mint egy évig felszállási tilalom alatt álltak, s csak azután emelkedhettek ismét a levegőbe, hogy megerősítették biztonsági felszereléseiket, áttervezték a gumiabroncsokat, s a szárny alatti üzemanyagtartály új védőborítást kapott. Sokáig így sem repültek: a 2001. szeptember 11-i Egyesült Államok elleni merénylet után a méregdrága Concorde iránti csekély érdeklődés is megszűnt, s 2003-ban, 27 évi aktív szolgálat után utód nélkül nyugdíjazták őket.

Az áldozatok családjai már egy éven belül kivételesen magas összegű kártérítésben állapodtak meg az Air France légitársasággal, amely összesen 153 millió euró kártérítést fizetett, hogy maga mögött tudhassa története legsúlyosabb légi balesetének következményeit. A tragédia miatt Franciaországban 2010-ben büntetőper is kezdődött, amelyben a vádlottak padján az amerikai Continental légitársaság és annak két egykori alkalmazottja mellett (a Concorde egy Continental által üzemeltetett gépről leesett fémdarabra futott rá) a Concorde projekt két egykori irányítója és a francia polgári légiközlekedési igazgatóság egyik volt vezetője ült, akik a vád szerint alábecsülték a korábbi incidensek jelentőségét. Az ítélet megállapította az amerikai légitársaság felelősségét, amelynek a 200 ezer eurós pénzbüntetés mellett egymillió eurós kártérítést kellett fizetnie a Concorde-ot üzemeltető Air France-nak, és állnia kellett az áldozatoknak korábban már kifizetett kártérítés 70 százalékát is. Az a szerelő, aki a leszakadt fémdarab felhelyezéséért volt felelős, 15 hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a négy másik vádlottat felmentették.

Az áldozatoknak két emlékművet is állítottak, egyet a baleset helyszínén, a másikat a Charles de Gaulle repülőtér közvetlen közelében.