Talán a gyermekeink vagy unokáink találkozhatnak még velük?

A szentjánosbogarak érzékenyek a környezeti változásokra. Egy 2024 áprilisában publikált tanulmány szerint Észak-Amerikában jelentős csökkenést tapasztaltak a rovarok számában. Az okok ugyanazok: az éghajlatváltozás, élőhelyek elvesztése, urbanizáció és a fényszennyezés.

Ezek a rovarok a mérsékelt éghajlatot kedvelik, párás nyarakkal és a szaporodáshoz szükséges állóvizes területekkel. A globális felmelegedés azonban hagyományos élőhelyeik kiszáradásához vagy elárasztásához vezet. A csapadék mennyiségének és jellegének változása is negatív szerepet játszik.

A fényszennyezés különösen nagy veszélyt jelent. A szentjánosbogarak biolumineszcenciát használnak a párkereséshez, de az utcai lámpák, a reflektorok és a városi neonfények szó szerint „elzavarják” a jeleiket. Ennek eredményeként a rovarok nem tudják hatékonyan megtalálni egymást és szaporodni.

Vannak azonban biztató megfigyelések is: egyes mezőgazdasági régiókban, különösen ott, ahol megőrizték a vadonokat és korlátozott a fényterhelés, a szentjánosbogár-populációk stabilak vagy akár magasak is maradnak. Ez azt bizonyítja, hogy a környezettel való bölcs interakcióval megőrizhetjük ezeket a csodálatos lényeket.

A szentjánosbogarak nem csupán a nyári esték szimbólumai, hanem a biológiai sokféleség és az ökológiai láncok fontos részét képezik. Eltűnésük a természet törékenységére és a cselekvés szükségességére emlékeztet.