Megdöbbentő részletek a Naprendszerünk második legnagyobb holdjáról

A földi víztestekkel ellentétben azonban ezek a víztározók nem vízből állnak. Rendkívül alacsony, -179°C-ot elérő hőmérsékleten ezek a folyadékok metán, etán és különféle szénhidrogének. Ezen szokatlan körülmények ellenére a folyadékok jelenléte és a sajátos kémiai összetétel vonzó célponttá teszi a Titánt a potenciális életformákat kereső tudósok számára.

Tudományos modellek utalnak bizonyos struktúrák kialakulásának lehetőségére ezen a földönkívüli műholdon. A hólyagosodás mechanizmusairól szóló tanulmány az International Journal of Astrobiology című folyóiratban jelent meg.

A sejtek a biológiai élet alapját képezik a Földön, kulcsszerepet játszanak minden élő szervezet működésében, a legegyszerűbbtől a legösszetettebbig. Mielőtt a tudósok elkezdték volna az élet keresését a Titánon, ki akarták deríteni, hogy az élet alapvető építőelemei kialakulhatnak-e a földi körülményektől gyökeresen eltérő körülmények között. Az egyik legfontosabb lépés egy hólyag létrehozása, amely a sejtképződéshez szükséges.

A vezikulák apró buborékok, amelyek folyadékot tartanak a molekuláris szerkezeteken belül. A kísérletben a tudósok amfifil molekulákat vizsgáltak, amelyek képesek vonzani mind a vizet, mind a zsírokat. Ez a tulajdonság a szappanra és sok más anyagra jellemző.

Néhány amfifil kettős réteget képezhet egy folyadékcsepp körül, még akkor is, ha a külső környezet szintén folyékony. Mivel a földi élet vízben kezdődött, nem meglepő, hogy a sejtekben víz is található. Hasonló folyamat játszódhat le a Titánon is.

Tekintettel az eső jelenlétére a Titánon, a csapat a csapadékot a vezikulák képződésének kulcsfontosságú tényezőjeként modellezte. Képzeljünk el amfifil molekulákat egy tó felszínén a Titánon. Egy a felszínre hulló esőcsepp elősegíti a molekulák közötti érintkezést, elválasztva a belsőt a külsőtől. Bár ez a folyamat nem hoz létre teljes értékű sejtet, azt demonstrálja, hogyan alakulhat ki egy protosejt a Titánon megfelelő körülmények között.