Kincsek helyett csak aknát találtak

Amolyan félig igaz, félig költött meseként kering a hazai régészek köreiben egy majd nagyven esztendős fiaskó sztorija. A történet magva persze valós, olyannyira, hogy ha az archeológusok azt kapják, amit eredendően elgondoltak (más olvasatban: reméltek), akkor ma jó eséllyel egy Tutanhamon fáraó gazdagságát idéző temetkezőhelyet mutogathatnánk a látogatóknak a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Egyik, a mai (kissé szándékosan szükre ollózott) hazánk területén élt germán népnek az volt a szokása, hogy elhalt fejedelmeit mindenféle aknasírokba földeli el. Persze a testeket nem csak úgy, póriasan magukban eregették le a mélybe, hanem gondoltak arra is, hogy az illető lelkének a túlvilágon szüksége lehet erre-arra. S ezen túl az sem ártott, ha odaát egyből levették, kivel állnak szemben - ám ehhez szükségeltettek némi aranyak, ezüstök, mindenféle dísz- és ötvöstárgyak és szép ruhák is gazdagon.

E sírok önálló építészeti remekműnek is elmennek: a mai fogalmaink szerint öt-tíz méter mély aknákat precízen ásták meg, vaskos gerendákkal bélelték ki, alul pedig külön szobácskát kapott az elhalt - és persze a neki szánt értékek. Régészeti szempontból egy ilyen, „bontatlan” temetkezési hely előbukkanása nem csak tudományos, hanem látványossági szempontból is főnyeremény. Az egyszeri embert ugyanis a száraz tények nem igen vonzzák a múzeumba, ám ha ott akadnak a magyarázó ábrák mellett némi csillogások is, rögvest sorok képződnek a pénztáraknál.

A hírek szerint anno idehaza is valami hasonlóra bukkantak a mieink. Fentről tisztán látszott, ezt a sírt nem bolygatták soha vandál kezek, sehol egy ó- vagy középkori beásás, minden ép, ahogy a nagy könyvben meg van írva. S ahogy haladtak lefelé, az egyre hízó földkupacokkal párhuzamosan nőttek a remények is.

Aztán a végponton jött a csalódás: valakik egykoron, alsó hangon több mint ezer éve egy messze nyúló oldalakna révén, gigászi munkával, szó szerint „több száz köbméterek” átmozgatásával „megásták” a helyet, elvitték a kincseket s csak pár fémmorzsát meg némi csontokat hagytak az utókorra...