A következő „évszázad vihara” még erősebb lehet

A jellemzően szeptember és április között kialakuló északi szélviharokat az északról érkező hideg sarkvidéki levegő és az Atlanti-óceán felől érkező melegebb, nedves levegő közötti hőmérsékleti ellentét táplálja.

Ezek a viharok hatalmas veszélyt jelentenek a keleti partvidék sűrűn lakott városaira. Az 1993 márciusi „évszázad vihara” volt az egyik leghalálosabb és legköltségesebb, amit valaha is feljegyeztek. Több mint 100 mérföld/órás széllökésekkel járt, egyes helyeken majdnem 60 centiméter havat zúdított a földre, és több mint 200 ember halálát okozta.

A 2010-es „hóvihar” több mint 20 centiméteres havat zúdított Pennsylvania, Maryland, Virginia és Nyugat-Virginia egyes részeire, 41 ember halálát okozva, és több százezreket hagyva áram nélkül.

Michael Mann, a Pennsylvaniai Egyetem klímakutatója és a tanulmány egyik szerzője három napig egy philadelphiai szállodai szobában rekedt a Snowmageddon idején. Ez az élmény volt az, ami először felkeltette benne a kíváncsiságot, hogy miként befolyásolhatja ezeket a viharokat a globális felmelegedés.

Általános egyetértés van abban, hogy a melegebb világban kevesebb északkeleti szélvihar lesz, mivel az Északi-sarkvidék gyorsabban melegszik, mint az északi félteke többi része, ami azt jelenti, hogy kevesebb a viharokat tápláló hőmérsékleti kontraszt.

Az azonban eddig nem volt világos, hogy mi fog történni ezeknek a viharoknak az intenzitásával, amelyet eddig nem vizsgáltak kellőképpen - mondta Mann.

A kérdés megválaszolásához a tudósok történelmi adatok és egy ciklonkövető algoritmus segítségével elemezték az 1940 és 2025 közötti viharokat, és összeállítottak egy digitális atlaszt. Összesen 900-at elemeztek, és megállapították, hogy a legintenzívebb viharok maximális szélsebessége 1940 óta mintegy 6%-kal nőtt.

Ez apróságnak tűnhet, de jelentősen megnöveli a károkat, amelyeket egy vihar okozhat. A szélsebesség 6%-os növekedése a vihar pusztító erejének 20%-os növekedését jelenti - mondta Mann.

Az elemzés szerint a viharok által lehullott eső és hó mennyisége is körülbelül 10%-kal nőtt. Mann szerint a viharok erősödésének „alapvető fizikai okai” vannak. A melegebb óceánok és levegő nagyobb párolgást és több nedvességet jelentenek a légkörben, ami intenzívebb eső vagy hó formájában távozik.

Az 1962-es „hamvazószerdai” vihar például hatalmas pusztítást okozott a keleti partvidéken, és mai pénzben kifejezve több tízmilliárd dollárnak megfelelő gazdasági veszteséget okozott. „Akkora károkat okozott, mint egy nagyobb földet érő hurrikán” - mondta.

A tanulmány szerint az eredmények arra is utalnak, hogy az árvízkockázatot sok keleti parti városban alulbecsülték. „Az északkeleti viharokat elhanyagolták, és ez is hozzájárul a megnövekedett part menti kockázathoz, amire eddig nem koncentráltunk eléggé” - tette hozzá Mann.

Az eredmények azért is fontosak, mert rávilágítanak az éghajlati válság különböző módjaira - mondta Judah Cohen, az MIT klimatológusa.

A hatások „ellentétesek lehetnek, beleértve azt az elképzelést is, hogy az éghajlatváltozás a súlyos téli időjárás epizodikus növekedését eredményezheti” - mondta a CNN-nek.

Mann szerint még ha a világ felmelegszik is, és az USA számos részén lerövidül a hószezon, akkor is lesznek olyan időszakok, amikor nagy havazás és intenzív hideg lesz.