A tenger mélyéről tért vissza Olaszország elfeledett városa

Egy vulkánkitörés süllyesztette el Aenariát közel kétezer éve. Most azonban üvegfenekű hajótúrák és víz alatti ásatások révén újra napvilágra kerül az olasz Ischia szigetének lenyűgöző történelme.

Ahogy a túra megindul, feltárul előttünk a Cartaromana-öböl: sziklás partok, napozó turisták, és a 2500 éves Aragóniai vár, amely úgy nyúlik ki Ischia szigetéből, mint egy bálna farka. Tíz perccel később elérjük a bójákkal jelzett részt: a víz alatt valami különös rejlik. Az üvegfenéken keresztül, a tengeri fű és csíkos halak között kikandikál egy hosszúkás kőépítmény: egy ősi kikötő rakpartja, tökéletes állapotban konzerválódva a tenger alatt.

Majdnem megérinthető közelségben: az ókori Róma.

Ischia szigetén vagyunk, ahol i.sz. 180 körül a Cretaio vulkán kitört, és a rengések a római Aenaria városát elsüllyesztették.

Legalábbis ezt valószínűsítik a régészek – mivel ellentétben a Vezúv 79-es kitörésével, amelyről Plinius részletesen beszámolt, Aenariáról semmilyen kortárs írott emlék nem maradt fenn, és fizikai nyomaira sem bukkantak közel kétezer évig.

A város, amely mítosz volt

A létezésére utaló első nyomokat 1972-ben találták meg búvárok: római korsótöredékek és két ólomöntvény került elő Ischia keleti partjainál. Az ásatások azonban akkor nem hoztak áttörést, az öblöt lezárták, és 40 évig csend honolt.

2011-ben helyi tengerészek indítottak újabb kutatást – és valóban: a vulkanikus iszapréteg alatt egy hatalmas római kori rakpart maradványai rejtőztek. Azóta előkerültek pénzérmék, amforák, mozaikok, római villák maradványai és egy hajóroncs is.

Aenaria, amely sokáig a mítosz és a valóság határán létezett, most valósággá vált – és új fejezetet nyitott Ischia történelmében.

Nem csak a görögöké volt Ischia

Korábban úgy hitték, hogy Ischia „génje” görög eredetű – hiszen a görögök alapították a Pithecusae nevű kolóniát i.e. 750 körül. A rómaiak i.e. 322-ben elfoglalták a szigetet, és Aenariának nevezték el – de úgy tűnt, ők nem hagytak jelentős nyomokat maguk után.

A nevét ugyan említette Plinius és Strabón, de városnyomok nem kerültek elő – egészen mostanáig. A kutatók ma már úgy vélik, hogy Aenaria valóban létezett, csak nem a szárazföldön – hanem a tenger mélyén.

Víz alatti feltámadás

Giulio Lauro, a Marina di Sant’Anna alapítója, 2010-ben döntötte el, hogy újraindítják a kutatásokat. A projektet helyi önkéntesek és történészek támogatják, akik 15 éve saját erőből finanszírozzák az ásatásokat.

„Azt hitték, a rómaiak sosem építettek várost Ischián” – mondja a vezető régész, Dr. Alessandra Benini. – „Most tudjuk, hogy ennek épp az ellenkezője igaz.”

A tenger fenekén nyár elejétől őszig zajlanak a munkálatok. A látogatók üvegfenekű hajókkal, búvártúrákon vagy akár sznorkelezve is megnézhetik az ősi várost – sőt, még a régészek munkájába is bepillantást nyerhetnek.

A túrák előtt 3D videót vetítenek az ischiai kooperatíva kis vetítőtermében, ahol eredeti római leletek vannak kiállítva az üvegpadló alatt: amforák, mécsesek, csempék, szövetjavító tűk és fésűk – egy élő római kikötőváros képe rajzolódik ki.

Katonai bázis? Kereskedelmi csomópont?

Az újabb leletek alapján Aenaria a Római Birodalom egyik kulcsfontosságú kikötője lehetett, a Nápolyi-öböl stratégiai pontján. Egy 2020-as hajóroncs-feltárás során római hadihajókhoz tartozó bronz rögzítőoszlopokat, ólomparittyagolyókat és számos mediterrán amforát találtak – többek között Spanyolországból, a Levantéból és Közép-Itáliából származó darabokat.

Mindez intenzív kereskedelmi és katonai jelenlétre utal. Emellett mozaikdarabok, hajfésűk, vakolatok és tetőcserepek alapján a kutatók úgy vélik: a kikötő lakott városhoz is kapcsolódott.

A jövő: a szárazföldi város nyomában

Dr. Benini reméli, hogy a következő ásatási szezonban megtalálják a város alapjait. Ehhez azonban fejlett műszerekre lenne szükség – Lidar, georadar, szonár –, ám ezek költségesek. „Többet költenek Herculaneumra és Pompeiire, mint ránk” – jegyzi meg.

Mégis úgy érzi, már most történelmet írtak:
„Amit felfedeztünk, annak 99 százaléka víz alatt van – akárcsak Pompeié egykor. De attól még fontos volt. Mi csak visszaadtuk a világnak.”