A tehénböfögés lehet az emberiség veszte?

Sokszor hallhattuk már, hogy a tehenek szellentése miatt rengeteg metán kerül a légkörbe. Azonban a szakemberek szerint az állatok böfögése sokkal nagyobb problémát okoz, hiszen így távozik a legtöbb metán a tehenekből. A metán 95-98 százaléka a szájon keresztül, böfögés formájában távozik és csak 2-5 százalék távozik bélgáz formájában a végbélen keresztül. Ez azért van, mert a bendőjükben lévő mikrobák (úgynevezett metanogének) a növényi anyagokat lebontva metánt termelnek. Egy tehén évente 70–120 kg metánt bocsát ki. A metán üvegházhatású gáz, ami 25-28-szor erősebb a szén-dioxidnál (CO₂) rövid távon.

A metán felfogja a Föld hőjét, hasonlóan a szén-dioxidhoz, de sokkal hatékonyabban. Húsz éves időtávon egy tonna metán 84–86-szor annyi hőt tart vissza, mint 1 tonna szén-dioxid. 100 éves időtávon kb. 28–34-szer erősebb, mint a szén-dioxid. Ezért mondják, hogy „rövid távon brutálisan erős”. A metán csak nagyjából 10–12 évig marad a légkörben (szemben a szén-dioxiddal, ami akár százakig). A metán önmagában nem mérgező, de hozzájárul az ózonképződéshez a földközeli légkörben, a troposzférában. Ez a földi ózon légszennyezésként hat. Légzőszervi betegségek, asztma, szív-érrendszeri problémák kiváltó oka lehet.

A metán az emberi eredetű globális felmelegedés 25-30 százalékáért felelős. Szakemberek szerint ha metánt csökkentünk, az gyorsan érződik a klímán, mivel rövid az élettartama. Az ENSZ szerint, ha 2050-re felére csökkentenénk a metánkibocsátást, az 0,2 °C-al lassítaná a globális felmelegedést, – ami óriási különbség.

Azonban mielőtt a teheneket tennénk mindenért felelősnek érdemes megjegyezni, hogy az üvegházhatású gázok forrása sokkal összetettebb. A globális metánkibocsátás kb. 40 százaléka természetes forrásból (pl. mocsarak, vadvilág) származik. A fennmaradó 60 százalék emberi tevékenységből, ezen belül állattenyésztésből (kb. 30%), földgáz és kőolaj kitermelésből, hulladéklerakókból és például rizstermesztésből származik.

Azért hallhatunk sokat a tehenekről, mert a szarvasmarha-tenyésztés egyre nő a világban. A hústermelés és a tejipar jelentős föld- és vízhasználattal jár. Viszonylag könnyen csökkenthető lenne a kibocsátás: kevesebb marhahús fogyasztásával, takarmány-változtatással, új technológiákkal.

Nem csak a tehenek termelnek metánt. Több más állatfaj is hozzájárul a metánkibocsátáshoz, de nem egyforma mértékben. A kérődzők a legnagyobb kibocsátók. Ezek az állatok több gyomrúak, és bendőjükben mikrobák fermentálják a növényi rostokat. Ez a fő metánforrás. A tehenek mellett metánt bocsát ki a bivaly, a juh, a kecske, a szarvasfélék és a zsiráf is. Közülük a szarvasmarhák a legnagyobb számban tartott kérődzők, ezért ők a legnagyobb metánkibocsátók.

Az elmúlt években sokféle módszert próbáltak ki világszerte, hogy csökkentsék a tehenek metánkibocsátását anélkül, hogy ártanának az állatok egészségének vagy a tej-/hústermelésnek.

Az egyik legígéretesebb módszer a takarmánykiegészítőkben lehet. Egyes tengeri algák 80–90 százalékkal is csökkenthetik a metánkibocsátást. Gátolják a metanogén mikrobák működését. Még fejlesztés alatt áll nagyüzemi szinten, de nagyon ígéretes.

De vizsgálják még a repceolaj, a lenmag, vagy fás növények kivonatait is, amelyek változtatják a bendőben a fermentációs folyamatokat.

Szintetikus adalékok is megjelentek már. Van egy mesterséges vegyület, amely akár 30 százalékkal csökkentheti a metánképződést. Ezt már engedélyezték pl. az EU-ban és Ausztráliában.

Vannak tehenek, amelyek genetikailag kevesebb metánt termelnek (pl. hatékonyabb az emésztésük). Kutatók dolgoznak azon, hogy ezeket a tulajdonságokat örökítsék tovább.

Bár a metán főként böfögésből jön, a trágya is termel metánt anaerob bomlás során. Megoldás lehet fedett trágyatárolók, biogáz-reaktorok használata, vagy a komposztálás, amivel metán helyett energia nyerhető.

És természetesen megoldás lehet a marhahús-fogyasztás csökkentése. Egyes országokban kampányok indultak a kisebb húsfogyasztás vagy a „húsmentes napok” bevezetésére.