Egy óriási aszteroida vette célba a Holdat

A tavaly év elején felfedezett 2024 YR4 jelű aszteroida átmérője 53 és 67 méter között van – nagyjából akkora, mint az 1908-as Tunguzka-katasztrófát kiváltó meteorité. Akkoriban egy erős léghullám több ezer négyzetkilométernyi szibériai tajgát károsított.

Először a Földbe ütközés valószínűségét 3,1%-ra becsülték, ami a NASA és a nemzetközi szervezetek aktív megfigyelését váltotta ki. A James Webb teleszkóppal 2025 májusában szerzett új adatok azonban kizárták ezt a forgatókönyvet. Most minden figyelem a Holdra összpontosul.

Miért sok a 4,3%?

A Holdat ért becsapódás valószínűségét jelenleg 4,3%-ra becsülik – és az űrben mérve ez nem is olyan kicsi. Még egy ilyen alacsony szám is folyamatos megfigyelést igényel, mivel a következmények rendkívül érdekesek lehetnek a tudomány számára.

Ha ütközés történik, akkor ez a következő:

• megerősíti vagy cáfolja a kráterképződés meglévő modelljeit;

• lehetővé teszi számunkra, hogy tanulmányozzuk a törmelék viselkedését légkör hiányában;

• lehetőséget ad arra, hogy hozzáférjünk a több millió éven át rejtett felszín alatti kőzetekhez;

• új adatokkal fogja bővíteni a belső Naprendszer evolúciójának tanulmányozását.

„Egy ilyen becsapódás valós idejű rögzítése olyasmit adna nekünk, amit sem modellezéssel, sem az ősi kráterek tanulmányozásával nem lehet elérni” – hangsúlyozzák a kutatók.

Egy lépéssel közelebb: 2028

2028 decemberében az aszteroida először fogja jelentős távolságból megközelíteni a Holdat. Ekkor kezdődik a megfigyelések döntő szakasza – kiderül, hogy változik-e a pályája.

Az ütközési forgatókönyvet nem fenyegetésnek, hanem lehetőségnek tekintik. Végül is még az ambiciózus holdkolonizációs projektek is profitálhatnának egy ilyen eseményből – a tudósok abban reménykednek, hogy a becsapódás új regolitrétegeket tár fel, és a keletkező kráter még az amatőr távcsövek számára is látható lesz.

Miért érdemes nyomon követni a hold-aszteroidát?

Az ilyen testek pályája megváltozhat a gravitációs zavarok és a Jarkovszkij-féle hőhatás miatt. Ezért az elsődleges feladat nem az, hogy szem elől tévesszük a tárgyat.

A jövőbeli küldetések, mint például a NEO Surveyor (amelyet 2027-ben indítanak), az aszteroidák pontosabb észlelését és nyomon követését célozzák, és folyik a vita az Arecibo radarkomplexum újjáépítéséről is, hogy precíziós méréseket biztosítson a jövőbeli találkozásokhoz.

Minden egyes megfigyelés csökkenti a hibahatárt, és segít felkészülni nemcsak a 2024-es YR4 lehetséges hatására, hanem más potenciális veszélyekre is - írta meg a Pravda.