Hogyan fogják felosztani az országok a Holdat?

Ki birtokolhatja a Holdat?

A Hold nemcsak a Föld holdja, hanem potenciális hely az erőforrások kitermelésére és állandó bázisok létesítésére. Jogi szempontból azonban továbbra is a „senki földje”.

Az 1967-es, több mint 115 ország által aláírt Világűregyezmény szerint az űrkutatás az egész emberiség ügye. Az országok nem igényelhetnek jogokat a felszíni vagy a felszín alatti területekre.

A szerződés azonban értelmezési lehetőségeket is hagy. Például más országok érdekeinek „kellő tiszteletben tartásáról” beszél, és lehetővé teszi olyan tárgyak Holdra helyezését, amelyek korlátozás alá esnek.

Ez megteremti a talajt az első államok vagy vállalatok számára, amelyek a helyszínre érkeznek, hogy pufferzónákkal „védjék” érdekeiket.

A védelem és a hozzáférés problémája

Áprilisban az ENSZ Világűr Békés Felhasználásával Foglalkozó Bizottsága közzétette az űrerőforrás-kitermelésre vonatkozó alapelvek tervezetét.

De a dokumentum nem oldja fel a fő ellentmondást: hogyan lehet kombinálni a szabad hozzáférést és a tárgyak védelmét a károktól.

Még mindig nem világos, mi a teendő, ha két rover egyszerre van jelen. Kinek lesz elsőbbsége?

Az emberiség által a Holdon már több mint 115 objektumot hagyott hátra az Apollo 11-től a kínai Csang'e 4-ig. Ezek a helyek a kulturális örökség részét képezik, de semmilyen jogi mechanizmus nem védi őket.

„Egyetlen rossz manőver vagy egy holdfelhő, és Neil Armstrong nyoma örökre eltörlődhet” – mondják az aktivisták.

2011-ben a NASA azt javasolta, hogy az amerikai műtárgyak megőrzése érdekében legfeljebb 2 km sugarú pufferzónákat hozzanak létre. Ezek az intézkedések nem rendelkeznek törvényi erővel, de a jövőbeni szabályozások alapját képezhetik.

A nemzetközi közösségnek már van tapasztalata a világörökség védelmében a Földön – miért ne lehetne ezt a megközelítést a Holdra is átvinni?

A verseny új szakasza

Az Egyesült Államok 2028-ra, Kína pedig 2030-ra tervezi az emberek Holdra juttatását. Magánvállalatok és ügynökségek tucatnyi küldetést készítenek elő, szinte mindegyiket a déli-sarkvidékre, ahol a jég és az állandó fény ideális bázisok és erőforrások kitermelésére.

De a jogi bizonytalanság légkörében ezek a küldetések mindegyike vitákhoz – vagy akár konfliktusokhoz – vezethet.

Világos rendszerre van szükség

Ha a nemzetközi közösség most nem dolgoz ki egyértelmű szabályokat, nemcsak az úttörők lesznek az elsők, hanem azok is, akik diktálhatják a feltételeket.

Egy világos jogi keretrendszer segít elkerülni a káoszt, megőrizni a holdi örökséget, és biztosítja, hogy a holdkutatás előrelépést jelentsen, ne pedig a Föld hibáinak megismétlését.