Krónika

Varázsgomba, ami nincs is itthon

Hallucinogén gombáknak a pszichoaktív vegyületeket tartalmazó kalaposokat nevezik. A família egyik „legnépszerűbb” tagja a hegyes badargomba. Csalafinta egy jószág, mert egyesek szerint bár Európában van belőle feszt, nálunk nem fordul elő.

Varázsgomba, ami nincs is itthon
Kicsi, de ütős: a hegyes badargomba
Fotó: NorthFoto

Igény biztos lenne idehaza a hegyes badargombára (Psilocybe semilanceata), csak éppen ez az erdei termék legalább annyira csalafinta, mint a hatása. Ugyanis a szakirodalom szerint bár előfordul Európa számos államában, tőlünk valami okból hiányzik. Persze lehet, hogy mindez csak mese, és csöndesen növöget tájékunkon is, csak éppen a lelőhelye(i)t titkolják a „szerencsés” megtalálók.

„Népszerűségét” azon tulajdonsága alapozta meg, hogy pszichoaktív hatású pszilocibint tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális - ám ez sajnos keveseket zavar.

Amúgy jellegtelen, kalapjának átmérője mindössze 0,5-2,5 míg magassága 0,6-2,2 centiméter. Bezzeg a tönkje! Utóbbi karcsú, 4,5 de akár 14 centiméteres magasságot is elérhet, ami igazán kecses látvánnyá teszi a fűben. Fedelének alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. Húsa vékonyka, szárának színe - amely nedvesen az okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet - a kalappal egyezik. Szaga és íze lisztes. A komolyabban mérgező haverjai közül a selymes susulykával (Inocybe geophylla) téveszthető össze.

Az első dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni londoni Green Parkban szedett belőle egy jó kalappal. A vacsora vége riasztóra sikeredett: mindenki gyermeki módon röhögcsélt, nyáladzott és artikulátlan szavakat mormolt, esetleg rikoltozott.

Tudományos szempontból valamikor 1963 táján az LSD szintetizálásáról is közismert svájci Albert Hofmann vizsgálta. Mint kiderült, a termék száraz súlyának 0,25 százaléka tartalmaz tudatmódosításra alkalmatos pszilocibint. Korábban úgy vélték, hasonló „aktivitású” termékeket csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából lehet Európába hozni.

A szakirodalom alapján e gomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár, no meg nem mellékesen súlyos hallucinációkat is okoz a fogyasztónál. A hatás - így a vizsgálatok - az LSD-re hajaz, bár (jelentsen ez bármit is) annál valamivel olcsóbban megúszható. Ha ennyivel letudnánk, talán már a közértben is vehetnénk belőle kilóra, de sajnos akadnak gyászos mellékhatásai is.

A pupillák kitágulása, a szívdobogás, a kellemetlen közérzet és a túlérzékeny reflexek még csak hagyján, de mondjuk a szívleállás, a vese azonnali hatályú szolgálati fölmondása, illetve a nem túlzottan barátságos hallucinációk már nem annyira bejövősek vélhetően senkinek. Márpedig mindez csak akkor derül ki, ha az egyén betolt belőle egy adagot a szervezetébe.

Amúgy a szakorvosok azt mondják, jobb egy mélyreható beszélgetés a barátokkal mint bármennyi hegyes badargomba befalása. Nem csak azért, mert az utóbbit is könnyű túltolni, esetleg rákattanni, hanem azért is, mert az őszinte társalgás (akár saját magunkkal) nagyságrendekkel hatékonyabb.

Kapcsolódó írásaink