Varázsgomba, ami nincs is itthon

Igény biztos lenne idehaza a hegyes badargombára (Psilocybe semilanceata), csak éppen ez az erdei termék legalább annyira csalafinta, mint a hatása. Ugyanis a szakirodalom szerint bár előfordul Európa számos államában, tőlünk valami okból hiányzik. Persze lehet, hogy mindez csak mese, és csöndesen növöget tájékunkon is, csak éppen a lelőhelye(i)t titkolják a „szerencsés” megtalálók.

„Népszerűségét” azon tulajdonsága alapozta meg, hogy pszichoaktív hatású pszilocibint tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális - ám ez sajnos keveseket zavar.

Amúgy jellegtelen, kalapjának átmérője mindössze 0,5-2,5 míg magassága 0,6-2,2 centiméter. Bezzeg a tönkje! Utóbbi karcsú, 4,5 de akár 14 centiméteres magasságot is elérhet, ami igazán kecses látvánnyá teszi a fűben. Fedelének alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. Húsa vékonyka, szárának színe - amely nedvesen az okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet - a kalappal egyezik. Szaga és íze lisztes. A komolyabban mérgező haverjai közül a selymes susulykával (Inocybe geophylla) téveszthető össze.

Az első dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni londoni Green Parkban szedett belőle egy jó kalappal. A vacsora vége riasztóra sikeredett: mindenki gyermeki módon röhögcsélt, nyáladzott és artikulátlan szavakat mormolt, esetleg rikoltozott.

Tudományos szempontból valamikor 1963 táján az LSD szintetizálásáról is közismert svájci Albert Hofmann vizsgálta. Mint kiderült, a termék száraz súlyának 0,25 százaléka tartalmaz tudatmódosításra alkalmatos pszilocibint. Korábban úgy vélték, hasonló „aktivitású” termékeket csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából lehet Európába hozni.

A szakirodalom alapján e gomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár, no meg nem mellékesen súlyos hallucinációkat is okoz a fogyasztónál. A hatás - így a vizsgálatok - az LSD-re hajaz, bár (jelentsen ez bármit is) annál valamivel olcsóbban megúszható. Ha ennyivel letudnánk, talán már a közértben is vehetnénk belőle kilóra, de sajnos akadnak gyászos mellékhatásai is.

A pupillák kitágulása, a szívdobogás, a kellemetlen közérzet és a túlérzékeny reflexek még csak hagyján, de mondjuk a szívleállás, a vese azonnali hatályú szolgálati fölmondása, illetve a nem túlzottan barátságos hallucinációk már nem annyira bejövősek vélhetően senkinek. Márpedig mindez csak akkor derül ki, ha az egyén betolt belőle egy adagot a szervezetébe.

Amúgy a szakorvosok azt mondják, jobb egy mélyreható beszélgetés a barátokkal mint bármennyi hegyes badargomba befalása. Nem csak azért, mert az utóbbit is könnyű túltolni, esetleg rákattanni, hanem azért is, mert az őszinte társalgás (akár saját magunkkal) nagyságrendekkel hatékonyabb.