Ismeretlen lények a mélységből

A Hadal egy olyan zóna, ahol az életnek nem szabadna lennie.

A Mariana-árok az óceán legmélyebb pontja és egyben a bolygó egyik legkevésbé feltárt helye. Egészen a közelmúltig azt hitték, hogy ilyen mélységekben, ahol nincs fény, ritka az élelem, és a nyomás szélsőséges, az élőlények egyszerűen nem tudnak túlélni.

Egy nemzetközi tudóscsoport azonban 1648 tengeri üledékmintát gyűjtött, és megállapította, hogy 7564 mikroorganizmusfaj él ott, 6000 és 10 900 méter közötti mélységben. És szinte mindegyikük új a tudomány számára. Ezek a lények nem véletlenül kerültek az óceán aljára, hanem alkalmazkodtak a nyomás és a hideg poklához. Az evolúció eredménye – lassúak, makacsok és hihetetlenül ellenállóak.

Mélységek az emberek és a mikrobák számára

Összehasonlításképpen, egy ember biztonságosan legfeljebb negyven méter mélyre merülhet. Ennél nagyobb mélységekben ott leselkedik a veszély. Például Herbert Nitsch szabadtüdős búvár 214 méter mélyre merült, de az ára mikrolöketek és motoros funkciók elvesztése volt. Pascal Bernabe búvár 330 méternyire merült, miután erre három évig készült. És mégis ez egy jelentéktelen mélység a tizenegyezer méterrel összehasonlítva, ahol az ősi mikroszkopikus életformák békésen élnek – írta meg a Pravda.

Miért fontos ez?

Minden, ilyen mélységben tett felfedezés nemcsak tudományos szenzáció, hanem egy utalás is: szinte semmit sem tudunk a saját bolygónkról. És talán az óceáni árkok sötétjében rejtőznek az élet határainak – és eredetének – megértésének kulcsai.