Túl szürreális, hogy igaz legyen

Ám a sors másképp rendelkezett. Hayes és Sweet Kiss elképesztő teljesítményt nyújtott. A ló kiváló formában futott, és mindenkit meglepve elsőként szakította át a célvonalat, zsokéja még mindig a nyeregben volt, de már mozdulatlanul. A közönség tapsolt, az edzők és tulajdonosok ünnepeltek… mígnem kiderült: Frank Hayes a verseny alatt, valószínűleg szívroham következtében meghalt. Még mielőtt célba értek volna. Orvosi jelentések szerint Hayes valószínűleg már a verseny közepe táján elhunyt, de olyan mereven ült a nyeregben, és annyira együtt mozgott a lóval, hogy senki sem vette észre. Sweet Kiss tehát – gyakorlatilag – egy halott zsokéval a hátán nyerte meg a versenyt. Ez az egyetlen ismert eset a történelemben, amikor egy halott ember győzött lóversenyen.

Hayes halála annyira megrázó és különleges volt, hogy Sweet Kisst többé nem indították versenyen, a ló beceneve innentől kezdve Sweet Kiss of Death lett. Frank Hayes-t a sportvilágban máig tisztelettel emlegetik, és története a lóversenyzés egyik legbizarrabb, legemlékezetesebb epizódjaként él tovább.

Valószínűleg a Belmont Park közönsége 1923 júniusának azon délutánján élete egyik legnagyobb érzelmi hullámvasútján utazott végig, csak épp nem sejtette, hogy hova vezet a pálya vége. A célba érkezés pillanatában mindenki tombolt. A nézők ujjongtak, hiszen egy totális esélytelen ló, Sweet Kiss, egy elsőbálozó zsokéval a nyergében mindenkit lenyomott. Ez a fajta sztori aranyat ér a lóversenyrajongóknak. Aztán hirtelen jött a dermedt csend. A pillanat, amikor egy segéd odalépett, hogy lesegítse Frank Hays-t a lóról… és rájött, hogy már nem él.

Sokk. Zavartság. Hitetlenkedés. Valószínűleg ezek voltak az első reakciók. A nézők egy része biztosan azt hitte, hogy valami tréfa az egész, mások talán azt gondolták, hogy csak elájult vagy kimerült a férfi. De, amikor kiderült, hogy a verseny közben szívrohamot kapott, és úgy maradt a nyeregben… nos, az olyan, mintha az élet egyszerre írt volna egy görbe tréfát és egy tragikus színművet. Egyes szemtanúk visszaemlékezései szerint a győzelem eufóriája pillanatok alatt fordult át egyfajta döbbent tiszteletbe. Sokan megkönnyezték. Hiszen Frank Hayes, még ha akaratlanul is, örökre beírta magát a lóverseny-történelembe. És nem hősként bukott el, hanem úgy győzött, hogy azt már nem élhette meg. Képzeljük el: egy stadionnyi ember, akik előbb őrjöngve tapsolnak egy mesébe illő győzelemnek, majd döbbent némaságban állnak, miközben tudatosul bennük, hogy a győztes zsoké már nincs köztük. Ez az a pillanat, amit soha senki nem felejtett el közülük, és nem is lehet.

Frank Hayes életéről, akiből legenda lett, valójában nagyon keveset tudunk. Valószínűleg 1888 körül született, ír származású amerikai volt, New York környékén élt. Azon kevesek közé tartozott, akik nem lóversenyzőként kezdték karrierjüket: elsősorban lovászként és trénerként dolgozott, azaz más zsokék és tulajdonosok lovait gondozta, edzette. A versenyt, amely végül tragikusan a végzete lett, élete első hivatalos futamaként teljesítette. A Sweet Kiss nevű ló gazdája, Miss A. M. Frayling valószínűleg azért bízta rá a lovat, mert jól ismerte, hiszen Hayes edzette a lovat, és a fogadóirodák 20:1-hez adták az esélyét. Tipikus „outsider” volt. Egyes források szerint Hayesnek drasztikus fogyókúrán kellett átesnie, hogy elérje a kívánt súlyt, ez akkoriban gyakran extrém módszereket jelentett: éhezést, vízhajtást, gőzfürdőt. A szíve ezt talán már nem bírta. A Sweet Kiss nyergében – már halottan – célba érkezve az első és egyetlen győzelmét aratta zsokéként. Az amerikai sajtó napokig cikkezett róla, és ezzel azonnal bekerült a sporttörténelembe. Frank Hayes-t New Yorkban temették el, és a temetésén sok lóversenyrajongó, zsoké és lovászfiú is részt vett. Egy csendes, szomorú, mégis méltóságteljes búcsú volt egy olyan embertől, aki egy pillanatra hős lett, akaratán kívül.

Frank Hayes-ről nem maradtak fenn naplók, interjúk, fotók vagy családi anekdoták. Ő egyike azoknak, akikről keveset tudunk… de amit tudunk, az elég volt ahhoz, hogy 100 év elteltével is beszéljünk róla.