Oscar-díj-átverések és félreolvasások

A közelmúlt, a 94. Oscar-gála legsokkolóbb pillanata volt, amikor Will Smith felment a színpadra, és pofon vágta Chris Rockot, aki felesége, Jada Pinkett Smith súlyos betegsége miatti kopaszságáról viccelődött. A közönség először nevetett, aztán ledermedt – a színpadon nem tréfa zajlott, hanem nyílt fizikai erőszak. Smith percekkel később átvette a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, és könnyek között bocsánatot kért, de nem Rocktól. Az ügy hatalmas médiavihart kavart, az Akadémia később tíz évre eltiltotta Will Smith-t az Oscar-gáláktól. Azóta is kérdés: meddig tart a „megbocsátási türelmi zóna” Hollywoodban?

A 2017-es gála záró pillanata a szervezés csúcsbaklövéseként vonult be a történelembe. A legjobb film kategória kihirdetésekor Faye Dunaway és Warren Beatty tévedésből a „La La Land” nevét olvasta fel, ám néhány perc múlva kiderült: a valódi győztes a „Moonlight” volt. A „La La Land” stábja már a színpadon ünnepelt, Oscar-szobrot szorongatva, amikor a producer, Jordan Horowitz szó szerint kitépte a borítékot a kezéből, és bejelentette a valódi győztest. A hiba oka az volt, hogy rossz borítékot adtak a prezentálók kezébe, újraírva ezzel a díjátadó-show-k protokolltörténetét örökre.

Marlon Brandótól mindig várható volt valami meghökkentő reakció. A Keresztapa című filmért 1973-ban megnyerte a legjobb férfi főszereplő díját – de nem volt hajlandó átvenni. Helyette egy indián aktivistát, Sacheen Littlefeathert küldte maga helyett, aki elmondta: Brando így tiltakozik a bennszülött amerikaiak hollywoodi ábrázolása ellen. A közönség fele tapsolt, a másik fele fütyült. Ez a pillanat történelmi volt, de a fellépés után Littlefeather karrierje gyakorlatilag véget is ért. Az Akadémia hivatalosan csak 2022-ben kért tőle bocsánatot, mintegy ötven évvel később.

Adrien Brody 29 évesen megnyerte a legjobb férfi főszereplő díját A zongorista című filmért és ezzel ő lett minden idők legfiatalabb férfi nyertese. Örömében aztán olyat tett, amit ma már sokan minimum problémásnak neveznének, megcsókolta a díjat átadó, szintén Oscar-díjas Halle Berryt, kérdés és mindenféle beleegyezés nélkül. A közönség akkor nevetett, Berry pedig, szemmel láthatóan zavarodottan, próbálta elviccelni ezt a kínos pillanatot. Az utókor már nem volt ilyen elnéző: sokan emlegetik ezt a jelenetet, amikor a #MeToo korszak kontextusában visszatekintünk.

Sacha Baron Cohen a Diktátor című filmjét reklámozva teljes jelmezben, keleti despotaként jelent meg a vörös szőnyegen, kezében egy urnával, amely állítása szerint Kim Dzsongil hamvait tartalmazta. Majd „véletlenül” kiborította az egészet az interjút készítő Ryan Seacrest öltönyére. Az Akadémia próbálta kitiltani a show-ból, Cohen viszont kreatívan kereste a határokat, és persze talált is egyet-kettőt, amit mindig átlépett.

Az Oscar-színpad gyakran szolgált platformként társadalmi üzenetek közlésére, Michael Moore 2003-ban az iraki háború ellen szólt be George W. Bushnak – óriási pfujolás volt a jutalma. Patricia Arquette 2015-ben a női fizetések egyenlőségéért emelt szót, Meryl Streep jól láthatóan ujjongott, a konzervatív szemléletűek sokkal kevésbé. Joaquin Phoenix 2020-ban egy szürreálisan költői beszédet mondott a tejipar brutalitásáról… miközben a szoborral a kezében állt.

Ezeken a történeteken keresztül láthatjuk, hogy az Oscar-gála nem steril múzeumi esemény, hanem egy eleven, néha zavarba ejtő, mégis izgalmas tükre annak, hogy Hollywood is csak emberekből áll. Hatalom, hiúság, politika, művészet, megbicsaklott egó és valódi szenvedélyek ütköznek a reflektorfényben – és néha ezért olyan emlékezetes, mint maga a nyertes film.