A szamurájok elveszett városa

Fukui egy csöndes kisváros Japán középső részén – kezdi a szamurájokról szóló cikkét az Archaeology Magazine. Mint írják, a települést egy maroknyi üzlet és étterem, néhány otthon és pár rizsföld, valamint az Ichijo folyó szegélyezi. Utóbbit három oldalról hegyláncok védik – a táj csodás, nem is csoda, hogy évente turisták százezreit vonzza a környék.

Ugyanakkor a tájnak véres múltja van, ugyanis a térséget 1471 és 1573 között a hatalmas és nem éppen békés természetű Asakura-klán uralta.

A település maradványai négyszáz évig rejtőztek a rizsföldek alatt, és csak az 1960-as években fedezték fel a régészek. A hajdani virágzó településből a felszínen csak néhány buddhista szobor és kősírtábla maradt. A magazin szerint ugyanakkor a résgészeket megdöbbentette az, amit a a mélyből kiástak. A lelőhely kiterjedése elképesztőnek bizonyult, így Ichijodani egy időkapszula lett, amely egy letűnt korszakot őriz. A feltárások hat évtizeden keresztül, több mint száz ásatási szezonon át zajlottak, s a folyamat végén a szakemberek felfedték a valaha kialakult, legteljesebb képet arról, hogy milyen volt az élet egy késő középkori japán szamurájvárosban.