Az Antarktiszon elszigetelt tudósok könyörögnek a kimentésükért

Jelenleg kilenc kutató tartózkodik a dél-afrikai SANAE IV kutatóbázison, több mint négyezer kilométerre délre az országtól, Vesleskarvetben, Queen Maud Landban, Antarktiszon. A csapat várhatóan 13 hónapig marad ott, kutatásokat végez a jeges tájon, mielőtt visszatérnének, ha az időjárási viszonyok lehetővé teszik.

Ez idő alatt nagyjából el vannak vágva a világ többi részétől. Bár ez az elszigeteltség vonzónak tűnhet, mivel sokan jelentkeznek állásra az Antarktiszon, elég zavaró, ha problémák merülnek fel. A hónap elején a dél-afrikai Sunday Times arról számolt be, hogy a SANAE IV kutatóbázis egyik tagja e-mailt küldött, amelyben azt állította, hogy a bázison eluralkodott a „félelem légköre”, miután egy kollégája „mélyen zavaró viselkedést” tanúsított.

„Sajnos viselkedése olyan pontra fokozódott, amely mélyen zavaró. Konkrétan fizikailag bántalmazta [a nevet visszatartva], ami a személyes biztonság és a munkahelyi normák súlyos megsértése” – áll az e-mailben a The Guardian szerint.

„Továbbá megöléssel fenyegetőzött, félelem és megfélemlítés környezetét teremtve. Továbbra is mélyen aggódom a saját biztonságom miatt, és állandóan azon tűnődöm, hogy én lehetek-e a következő áldozat.”

Az állítólagos incidens egy feladattal kapcsolatos vita után merült fel, amely menetrend módosítását igényelte. A csapat csak decemberben hagyja el az Antarktiszt, bár az e-mail a körülményekre tekintettel azonnali intézkedést követelt.

Az e-mail múlt heti elküldése óta megkezdődött a vádak kivizsgálása, miközben a meg nem nevezett elkövető állítólag megbánást tanúsított, és önként pszichológiai értékelésen esett át.

Az Antarktiszon a bűnözés viszonylag ritka, tekintettel arra, hogy nincsenek emberek, akik ellen bűncselekményeket követhetnének el, és nincs olyan jogszabály a pingvinek ellen, amelyek felhasználhatók lennének szörnyű bűncselekményeik megbüntetésére.

A kontinens kutatóállomásain tapasztalható élet szélsőséges monotonitása és elszigeteltsége miatt azonban történt néhány más incidens. Ez magában foglalja az 1984-es esetet, amikor egy argentin kutatócsoport egyik tagja felgyújtotta a kutatóállomást, amikor az év utolsó ellátóhajója távozott, hogy ne kelljen télen maradnia, és egy kalapácsharcot egy amerikai bázis személyzete között 1996-ban.

Egy hírhedt (és valószínűleg legendás) incidens két szovjet tudós között azzal végződött, hogy több forrás szerint az egész kutatóállomáson eltiltották a sakkot. A történet szerint 1959-ben az oroszországi Vosztok állomáson egy tudós „kizökkent, miután elvesztett egy sakkjátszmát, és baltával meggyilkolta ellenfelét”. Egyes források szerint ez azt eredményezte, hogy a Szovjetunió (és később Oroszország) hasonló szintű elszigeteltség miatt betiltotta a játék lejátszását az Antarktiszon vagy az űrben.

Bár ez egy olyan történet, amelyet egyesek elhisznek, akik kutatóállomásokon dolgoznak, városi legenda csengése van. Az eset részletei szűkösek, és egyes verziókban az áldozat inkább megsérül, mint meghal. Az sem igaz, hogy a sakkot betiltották az űrben, az egyik játszmát egy orosz űrhajós és a „Föld képviselői” között játszották a földön rádión keresztül. A mérkőzés döntetlennel végződött, de nulla szúrással ezt sikernek tekinthetjük.

2018-ban hasonló esetről számolt be a média, ahol az 55 éves Szergej Szavitszkij villamosmérnök leszúrta az 52 éves hegesztőt, Oleg Beloguzovot a Bellingshausen kutatóállomáson. Az akkori bulvárlapok szerint az eset azután történt, hogy Beloguzov többször is elrontotta a Szavitszkij által olvasott könyvek befejezését, mielőtt ideje lett volna befejezni őket. Ez is városi legenda csengését keltette, és bár történt egy incidens, a könyv spoilerek részleteiről kiderült, hogy ellenőrizetlenek és valószínűleg hamisak. Szavitszkijnak mentális egészségügyi problémái voltak, az AP csak „zárt térben lévő feszültségekre” hivatkozott, nem pedig arra, hogy „azt mondta, ki hal meg a Wuthering Heights végén”.

Bár egy mulatságos történet/figyelmeztető mese az elszigeteltség hatásairól, a sakktörténet részleteinek hiánya – valamint a korabeli híradások – arra késztet bennünket, hogy azt gondoljuk, hogy ez valószínűleg egy incidens szépítése, ha nem egyenesen városi legenda. Úgy tűnik, hogy a történetet először valamikor az 1980-as években említették, a sakkrajongók szerint, akik a Chess Stack Exchange-en nyomozókká váltak.

1978-ban öt hónapos sakkbajnokságot rendeztek a szovjet felfedezők között az Antarktiszon. Ez valószínűtlennek tűnik, ha néhány évtizeddel korábban a sakkot betiltották a gyilkosságok miatt.

Nem világos, hogy milyen lehetőségek vannak a jelenlegi helyzet további kezelésére, mivel a dél-afrikai bázist általában a nyári hónapokban lehet jégtörő hajóval megközelíteni.