Krónika
Kozmikus ítéletnap
Egy üstökös miatt omlottak össze az első birodalmak?
Körülbelül 3200 évvel ezelőtt, az i. e. 12. században a Földközi-tenger keleti medencéjében virágzó civilizációk váratlanul és drámaian összeomlottak. Az egykor hatalmas és fejlett államok, mint az Egyiptomi Új Királyság, a hettiták birodalma, a mükénéi görögök, a minósziak és a levantei városállamok néhány évtized alatt hanyatlásnak indultak vagy teljesen eltűntek. A kutatók ezt a jelenséget bronzkori összeomlásnak nevezik, amely az ókor egyik legnagyobb rejtélye maradt.
A bronzkori civilizációk összetett diplomáciai és kereskedelmi hálózatokat építettek ki országaik között. Az államok nemcsak harcoltak egymással, hanem aktívan nyersanyagokat, élelmiszert, technológiát és kulturális ismereteket cseréltek egymással. Az egyiptomi hieroglifák, a hettita ékírásos táblák és a mükénéi görög írások is tanúskodnak erről a kozmopolita világról.
Ám az i. e. 12. században ez a világ összeomlott. Városokat romboltak le, királyságok szűntek meg, a népességcsökkenés és a kulturális hanyatlás pedig évtizedeken át tartott. Egyiptomban a fáraók elvesztették hatalmukat, és az ország belső harcok színterévé vált. A hettita főváros, Hattusa elpusztult, a mükénéi erődvárosok kifosztva álltak, míg az egykor virágzó Kréta kultúrája teljesen összeomlott.
A kutatók hosszú ideje keresik az összeomlás okait. A legvalószínűbb magyarázatok között említik a tengeri népek invázióját. Az egyiptomi források beszámolnak egy titokzatos népcsoport érkezéséről, akiket „tengeri népeknek” neveztek. Ezek az inváziók óriási pusztítást okoztak a levantei partvidéken, Kis-Ázsiában és Egyiptomban. Bár nem világos, hogy pontosan kik voltak ezek az emberek, sokan indoeurópai népek, trójai menekültek vagy nyugat-anatóliai törzsek keverékének tartják őket. Mivel a bronzkori civilizációk nagyban függtek a távoli nyersanyagforrásoktól, például a réz és ón utánpótlásától, amely a bronz előállításához nélkülözhetetlen volt, és a kereskedelmi utak megszakadtak, így az egész gazdasági rendszer összeomolhatott. Régészeti és paleoklimatológiai kutatások kimutatták, hogy ebben az időszakban jelentős éghajlatváltozás következett be. A hosszan tartó aszályok élelmiszerhiányt és társadalmi feszültségeket okozhattak, ami háborúkhoz és tömeges migrációhoz vezetett. A központi hatalom meggyengülése, az adóterhek növekedése és a társadalmi elégedetlenség belső lázadásokat robbanthatott ki, amelyek meggyengítették az államokat a külső támadásokkal szemben. Régészeti bizonyítékok szerint a bronzkori Mediterráneumban több nagy földrengés is pusztított ebben az időszakban, amely romba dönthette a városokat és infrastruktúrákat.
Az elmúlt években viszont egyre több bizonyíték látott napvilágot egy kataklizmikus eseményről, amely akár örökre megváltoztathatta az emberiség történelmét. A tudományos közösségben egyre szélesebb körben elfogadott elmélet szerint egy hatalmas üstökös vagy üstökösraj csapódhatott be a Föld légkörébe i. e. 10 794 körül, vagyis kb. 12 800 évvel ezelőtt. Ez az esemény a „Fiatalabb Dryas” néven ismert hirtelen lehűléshez, ökoszisztéma-összeomláshoz és számos ősi civilizáció eltűnéséhez vezethetett. A kutatások szerint nem egyetlen hatalmas becsapódás történt, hanem egy üstökös széthullott a Föld légkörében, és töredékei több kontinensre is becsapódhattak. Számos bizonyíték támasztja alá ezt az elméletet. Nano- és mikroszkopikus üveggömböket találta a régészek az érintett területeken. Ezek olyan apró üvegrészecskék, amelyeket rendkívül magas hőmérséklet hoz létre. A vizsgálatok szerint Észak-Amerikában, Európában és a Közel-Keleten is találtak ilyen gömböket, amelyek üstökösrobbanás következményei lehetnek. A jégminták és üledékrétegek rendkívül magas platinakoncentrációt mutatnak ebben az időszakban, ami üstököseredetű anyagra utal. A becsapódás okozta globális tüzek szénizotópos lenyomatokat hagytak, amelyek a hirtelen klímaváltozás és ökoszisztéma-összeomlás jelei. Korábbi cikkünkben már írtunk a Törökország területén található, az emberiség egyik legősibb ismert templomegyüttese, Göbekli Tepe rejtélyéről. Egyes kutatók szerint az itt található kőfaragások egy üstökösbecsapódás eseményét örökíthették meg.
A kutatók szerint a becsapódás globális következményekkel járt. Az üstökösrobbanás következtében a légkörbe hatalmas mennyiségű por és korom kerülhetett, ami eltakarta a Napot, és több mint ezer évig tartó lehűlést indított el. Az átlaghőmérséklet akár 5-10 °C-kal is csökkenhetett, ami súlyosan érintette az ökoszisztémákat és az emberi populációkat. Az észak-amerikai mamutok, kardfogú tigrisek és más nagyméretű állatok rövid időn belül kihaltak, valószínűleg az éghajlatváltozás és az élelmiszerláncok összeomlása miatt. Az emberiség addig főként vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, de a környezeti katasztrófa hatására egyes csoportoknak állandó településeket kellett kialakítaniuk, és intenzívebbé vált a földművelés. Ez lehetett az egyik katalizátora a neolitikus forradalomnak. Bár az i. e. 10 000 körüli időszakban az írott történelem még nem létezett, egyes kutatók szerint a becsapódás már létező proto-civilizációkat is megsemmisíthetett, amelyeket később az özönvíz-mítoszokban örökítettek meg. Bár a bronzkori civilizációk összeomlása kb. 8000 évvel később történt, egyes kutatók felvetik, hogy az üstökös-maradványok keringési pályája újabb találkozást eredményezhetett a Földdel az i. e. 12. században. Ha így volt, akkor kisebb légköri robbanások vagy újabb becsapódások járulhattak hozzá a bronzkori társadalmak összeomlásához.
A bronzkori összeomlás után a térségben egy hosszú „sötét korszak” következett, amely évszázadokig tartott. Az írásbeliség nagyrészt eltűnt, a kereskedelem visszaesett, és a nagyobb politikai entitások helyén kisebb, elszigetelt közösségek maradtak. Görögországban például a mükénéi kultúra hanyatlása után csak az i. e. 8. századra, a görög városállamok felemelkedésével kezdődött meg az új civilizáció kialakulása.
Az üstökösbecsapódás elmélete forradalmasíthatja az emberiség történetének megértését. Ha igaz, akkor ez az esemény nemcsak a klímát és az ökoszisztémákat változtatta meg drasztikusan, hanem közvetve megalapozhatta a földművelést, a civilizációk felemelkedését és akár a bronzkori civilizációk bukását is. Bár a tudományos közösség még vitatja az elmélet részleteit, az bizonyos, hogy az emberiség története sokkal törékenyebb, mint azt korábban gondoltuk. Egyetlen kozmikus esemény képes volt évezredekre meghatározni a fejlődésünket – és talán a jövőnk szempontjából sem árt ezt észben tartani. A bronzkori világ összeomlása arra emlékeztet minket, hogy a civilizációk, bármennyire fejlettek is, nem sérthetetlenek. Egy olyan globálisan összekapcsolt világ, amely függ a külkereskedelemtől és a stabil politikai rendszerektől, könnyen sebezhetővé válhat több egyidejű krízis esetén – éppúgy, ahogyan azt 3200 évvel ezelőtt is láthattuk.
