Elvesztette a koncentrációképességét. Észrevette már?

Facebook, Tinder, e-mail? Melyik alkalmazás igényli figyelmünket a legtöbbször? Ha minden telepített applikáció korlátozás nélkül pittyeghet, egy perc nyugtunk sem lesz. Hát még akkor, ha játékokat telepít porontyunk a telefonra, az pedig frissítésről ad hírt. Vagy telepítünk egy bevásárlóappot, hogy kedvezőbb áron juthassunk termékekhez. Az is küldeni fogja képernyőnkre a figyelmeztetéseket, ha nem állítjuk le. Manapság minden szolgáltató, gyártó készít egy alkalmazást, amellyel magához „láncolhat” minket. S persze, vannak előnyök, amelyeket ekképpen tudunk kihasználni, de nem szabad megengedni, hogy életünkre káros hatással legyenek ezek a programkódok.

Johann Hari könyvét 2024-ben olvastam el. Az amerikai újságíró arról ír, hogy mi minden „dolgozik azon”, hogy koncentrációs képességünk csökkenjen. Állítása szerint társadalmi szintű a dolog. Ön mit gondol? A világ különböző pontjain élő szakértőkkel egyeztetett a helyzetről, többek között a Szilícium-völgy egyes zsenijeivel. Arra buzdítja az olvasót, hogy lépjünk fel az „elnyomással” szemben. Mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Azzal biztos Ön is egyetért, hogy rengeteg hang és kép kerül elénk nap mint nap. Óráról órára. Sőt, másodpercről másodpercre. Főleg, ha digitális mélységekbe merülünk. Egy hírportálon reklámok, hirdetések futnak. Egy közösségi média hírfolyamában hangos videók indulnak el automatikusan, ha áthaladunk a poszton. Kíváncsi mindenre, ami Ön elé kerül? Tuti, hogy nem.

Tegyük fel, egy jó receptet keres vacsorára. Modern életvitele velejárója, hogy már nem szakácskönyvvel szöszöl, hanem mobiltelefonján görget egy receptes oldalon. Éppen rátalál egy ígéretes receptre, rákattint, de először egy reklám ugrik fel. Vegyen atombiztos serpenyőt! Hú, de jó! Pont hiányzik egy csili-vili új serpenyő, igaz? Rögtön előveszi a bankkártyáját, hogy megrendelje? Pedig éppen azon volt, hogy megnézze, milyen hozzávalókat kell begyűjtenie. Kiikszeli a felugró reklámot, és végre előkészülhet.

Vagy éppen elmélyülne valamiben. Lehet az egy 90 perces film vagy egy baráti beszélgetés. Pittyegnek az értesítések: új e-mail. Viber-üzenet. Egy alkalmazás jelzése: siessen az üzletbe, mert elfogy az akciós termék. Kíváncsi ezekre? Tényleg rögtön meg kell nyitni az üzenetet? Biztosan szüksége van arra a termékre, amelynek leszállították az árát? Megszakítja a filmnézést vagy a baráti beszélgetést egy olyan dologért, amely várhat? Vagy azt hiszi, mindenről azonnal kell értesülnie?

Okostelefonjaink már mintha hozzánk nőttek volna. Illemhelyre, ágyba, játszótérre, mindenhová magunkkal visszük őket.

Nem. A legtöbb eseményről nem kell tudnia. A legtöbb hírt nem kell olvasnia. Tudja, mi a FOMO? Fear of Missing Out, azaz, félelem a kimaradástól. A Wikipedia szócikke annyira jó, hogy változtatás nélkül ide illesztem: „A téma egyik első kutatója, Andrew Przybylski brit pszichológus szerint a FOMO egy erős félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. E félelem miatt a FOMO-ban szenvedő ember mobiltelefonját állandóan kézben tartva, kényszeresen frissítgeti állapotát a közösségi oldalakon, folyamatosan ellenőrzi az üzeneteit, mert attól tart, hogy kimarad valamiből, vagy elszalaszt egy adódó lehetőséget.”

Félni nem jó. De egyes médiumok rájátszanak arra, hogy féljünk. Újra csak a Wikipedia szócikkéből: „2013-ban egy kutatócsoport megállapította, hogy a FOMO korrelál az általános elégedetlenséggel, és aránytalanul érinti a fiatalokat, különösen a férfiakat és a millenniumi korosztályt, amely a körükben igen elterjedt és nagyfokú közösségimédia-használattal magyarázható. Elsősorban olyanokra jellemző, akik kevés önbizalommal, gyenge énképpel rendelkeznek, gyakran magányosak, kevés elismerést kapnak, és nincs elég valódi kapcsolatuk. Tehát a közösségi média nem ok, hanem okozat – azaz csupán felerősíti az amúgy is meglévő pszichológiai problémákat.”

Álljunk meg az olvasással! Emésszük meg a leírtakat!

Ismerünk olyan embert, aki FOMO-tól szenved? Netán Ön is szenved tőle?

Mit tehetünk koncentrációnk töredezése ellen? A Tönkretett figyelem – 12 ok, amiért nem tudunk koncentrálni című könyv írójának, Johann Harinak sem volt könnyű dolga. Elvonult három hónapra egy kis, tengerparti településre, digitális detoxikációra ment. Beláthatjuk, hogy családon belül is külön szórakozunk. A gyerekeknek is van mobiltelefonjuk, más tartalmat fogyasztanak, mint a felnőttek. Egyes szülők örülnek, ha egy stresszes nap után nem kell a gyereket fegyelmezni, elvan ő a saját készülékével. Pedig hosszú távon nem ez a megoldás, szükség van a digitális detoxikációra. Mert különben a technológia elválaszt bennünket.

Több száz oldal a Tönkretett figyelem című könyv, kell hozzá türelem és figyelem (!), hogy magáévá tegyük a tartalmát. Mégis érdemes!

Azért hadd osszak meg pár tippet, az interneten könnyen találni hasonlókat:

• Aludjon eleget! Az elégtelen alvás negatív hatással van a koncentrációra és a figyelemre. Egy felnőttnek legalább hat-hét órát kell aludnia ahhoz, hogy kipihent legyen. Nyugodt, kényelmes körülmények között.

• Jelöljön ki magadnak időablakokat! Amikor semmi mással ne foglalkozzon, csakis egyetlen feladattal. Némítsa el a telefont! Ha kell, tegyen ki egy „elfoglalt” táblát az ajtajára! Nem kell rögtön hatvan percet egy feladatnak szentelni, kezdje el csak – mondjuk – 15 perccel. Ahogy belejön, növelje majd az időmennyiséget.

• Határozzon meg konkrét célokat! A jól körülírt és elérhető célok abban segítenek, hogy koncentráltabbnak érezze magát. Persze emlékeztetnie is kell magát néha a célokra, nehogy szem elől tévessze azokat a napi sok teendő közt.

• Állítson fel prioritásokat! Rendezze úgy sorrendbe az elvégzendő feladatokat fontosság és sürgősség szerint, hogy kisebb, könnyebben teljesíthető lépésekre bontja azokat. Ez fokozhatja az egyszerre egy folyamatra irányuló figyelmet. Valamint segíthet elkerülni a túlterheltség érzését.

• Mozogjon mindennap! Legalább sétáljon! Legalább napi harminc percet. Figyelni kell a test-lélek-szellem egyensúlyára.

• Találja ki, mi az, ami flow-élményt ad! A flow-élmény azt jelenti, hogy önfeledten tesz valamit. Például belefeledkezik a vízvezetékszerelésbe vagy a ruhavarrásba. Egy LEGO-építésbe. Nem tudja, mit szeret csinálni? Előfordulhat, hogy tanácstalan. Gondoljon vissza gyerekkorára! Mivel töltötte szívesen szabadidejét?

Ahogy lassacskán visszanyeri figyelmedet, szabadságát, életidejét, egyre jobban fogja érezni magát. Nem másokkal és mással fog foglalkozni, amelyek aggályokkal, irigységgel, féltékenységgel töltik el, hanem a saját életével. S ha hasznosnak találja ezt a cikket, ossza meg másokkal, hogy ők is felébredjenek.