Egyre gyakoribbak és veszélyesebbek az orkatámadások

„Nem tudom, hogy ezek a bálnák tényleg csak játszani akartak-e, vagy mi, de amikor egy nyolc méter hosszú, több tonnás fenevad támad rád, amely képes alumíniumba mélyeszteni a fogait, az ember megijed” – mondta nemrég a hajótulajdonos az El Mundo című spanyol lapnak. A család nyaralása ezzel az incidenssel idő előtt véget ért, de a támadások folytatódnak.

A legutóbbi július 24-én történt Tarifa partjainál, a Gibraltári-szorosban. A „Bonhomme William” vitorlás azonnal vészjelzést küldött, de mire a spanyol mentőszolgálat megérkezett, már félig elmerült. Három utasát – két britet és egy olaszt – még időben kimentették. „A három kimentett személyt épségben partra szállították, a vitorlás elsüllyedt” – jelentette a spanyol tengeri mentőszolgálat az X–en.

Ilyen támadásokra – a kutatók inkább interakciókról beszélnek, mert feltételezik, hogy a gyilkos bálnák valójában nem viselkednek agresszívan – néhány évvel ezelőttig nem volt példa. Az első incidenseket 2020-ban, a járvány évében jelentették, és gyakran videóra is vették azokat.

Az akár tíz méter hosszú és több mint öt tonnás orkák a delfinfélék családjának legnagyobb faját alkotják, és legkésőbb a Szabadítsátok ki Willy-t című film óta ismeri őket a nagyközönség. Tonhalat, heringet, fókákat, pingvineket és tengeri madarakat esznek, de cápákra, delfinekre és más bálnákra is rátámadnak.

A spanyol hatóságok által hozott különböző intézkedések – például a kisebb hajók bizonyos tengeri övezetekben való kitiltása, valamint az orkák felkutatására és a kapitányok figyelmeztetésére szolgáló GPS-nyomkövetők – eddig nem segítettek. A GT Atlantic Orca (GTAO) nevű szervezet szerint idén június végéig 84 alkalommal fordult elő interakció Spanyolország és Portugália partjainál. Hat hajó olyan súlyosan megsérült, hogy el kellett vontatni. A számok valamivel magasabbak, mint a 2021–2023-as évek átlaga ugyanebben az időszakban.

„A legtöbb találkozást továbbra is a Gibraltári-szorosban vagy annak közelében regisztrálják” – mondta Alfredo López, a GTAO biológusa a dpa-nak. A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti terület azért népszerű az ibériai orkák körében, mert ott bőségesen megtalálható az egyik kedvenc táplálékuk, a tonhal.

A jelenség Frank Schätzing „A raj” című bestsellerére emlékeztet, amelyben a természet fellázad az emberiség ellen. A spanyol média növekvő félelemről számol be – különösen a luxushajók tulajdonosai körében, akik már nem merészkednek ki a tengerre, és gyakran csak a kikötőben élvezik drága hajóikat. A térségben egyre több vitorlázó és halász követel „megoldásokat” a hatóságoktól, többek között kártérítést az elmaradt bevételekért.

Az incidensek zavarba hozzák a kutatókat. Bár az orkák az egész világon élnek, eddig csak az ibériai régióban élő állatok mutatták ezt a rejtélyes viselkedést. A GTOA megállapításai szerint az ott regisztrált 34 egyedből csak 16 lép kapcsolatba a hajókkal. Amennyire ismert, ezt szinte mindig együtt, csoportosan teszik.

Miért csak ez a 16? Miért csak a Gibraltári-szorosban és részben a Földközi-tenger nyugati részén, Portugália partjainál, illetve északabbra az Atlanti-óceánban, Spanyolország északi partjainál és Franciaország nyugati partjainál? A kutatók elismerik, hogy ezekre a kérdésekre még nincsenek végleges válaszaik.

Lópeznek két elmélete van: Vagy a rendkívül intelligens állatok egyszerűen kitaláltak valami újat – hasonlóan azokhoz az orkákhoz, amelyek az 1980-as években a Csendes-óceán északi részén döglött lazacokat egyensúlyoztak a fejükön. „Ilyenkor utánozzák egymást a csoportban”. Vagy pedig egy negatív élményre reagálnak, például arra, hogy halászhálóba akadtak vagy összeütköztek egy hajóval.

Az unalom is szerepet játszhat. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) egy júniusi tanulmányában azt feltételezte, hogy az orkák azért támadnak hajókra, mert a halászati tilalmak miatt sok a tonhal. Mivel kevesebb időt töltenek táplálkozással, valószínűleg több „szabadidejük” van, és „játszanak” a hajókkal – mondták.

Minden szakértő egyetért abban, hogy az állatokat nem szabad démonizálni. Az olyan szalagcímek, mint az „orkák lázadása” eltorzítják a valóságot – panaszolja López. Ezek azt eredményezik, hogy az állatokat egyre inkább gyűlölik a hajók legénységei, de az interneten is. Videókon látható, ahogy a hajósok többek között vészrakétákkal lövöldöznek az orkákra.

Az eszkaláció elkerülése érdekében a szakértő szerint a kapitányoknak jobban kellene tájékozódniuk, alternatív útvonalakat kellene választaniuk, kerülniük kellene az éjszakai utakat, és nem szabad túl messzire eltávolodniuk a partoktól.

Van remény arra is, hogy a probléma magától megszűnik. Egyes szakértők azt gyanítják, hogy ez egy múló hóbort, amely hirtelen véget érhet – akárcsak a már említett lazac-ensúlyozás az 1980-as években.