A magyar, aki a holtak birodalmában járt + VIDEÓK

– Mi történt a legújabb kalandban?

– Ezúttal egy hétre vágtunk neki Franciaország meghódításának. A fő úti cél újra a katakombák kietlen világa volt, de mellette már egy határozott sorrendet is megbeszéltünk, hogy mit, mikor fogunk még megnézni. Az első helyszínünk egy régi francia birtok volt, amit anno a német hadsereg is használt a Maginot-vonal mentén.

Mivel teljesen kihalt volt és elhagyatott, így itt is éjszakáztunk. Hozzátenném, hogy szállást nem foglaltunk, így ott aludtunk, ahol éppen voltunk. El kell hogy mondjam, a birtok nagyon szép volt, aminek a hangulatát teljesen visszaadta a hely korabeli stílusa és a bútorai. Itt sajnos nem tudtunk túl sokat időzni, mert szorított az idő, hogy még sötétedés előtt bejussunk Párizs katakombáiba.

– Milyen volt a visszatérés a katakombákba?

– Szerencsénk volt, mert este hét és nyolc óra között le tudtunk menni, és egészen reggelig lent is voltunk. Nem pihentünk, egyhuzamban gyalogoltunk, hogy minél több dolgot lássunk. Az első öt-hat óra kicsit monoton volt, mert csak mentünk és mentünk, de utána végre elérkeztünk az izgalmasabb részekhez, ahová már nem nagyon járnak emberek. Igazából ott is találkoztunk egy csapattal, de úgy tűnt, ők más szándékkal voltak ott, mint mi. Útközben találtunk egy kutat, ami első ránézésre negyven méter mély lehetett. Ott egy érdekes, de ugyanakkor abszurd látvány fogadott minket.

A kút alján egy hinta volt, csak úgy, számunkra teljesen indokolatlanul. Ezt ki is próbáltuk, de azért elég hátborzongató látvány volt. Ahogy haladtunk tovább, egyre inkább emelkedni látszott a vízszint, így már attól tartottunk, hogy nem tudjuk tovább folytatni az utat. Szerencsére csak az alacsonyabb részéken maradt meg a víz, így tovább tudtunk haladni. A sok eső miatt azonban eleve kérdéses volt, hogy le tudunk-e egyáltalán menni. De aki nem mer, az nem is nyer, tartja a mondás.

– Voltak hasonlóan ijesztő helyszínek, helyzetek, mint legutóbb?

– Találtunk ismét szeánszra használt kialakításokat, amiket mécsesekkel, lámpásokkal és egyéb bizarr dolgokkal rendeztek be. Ezekből a helyiségekből elég sok volt, és mind egy kicsit másmilyen volt, más stílusú. Volt a térképünkön egy jelölés, ami valószínűleg egy kápolna lehetett valamikor, és egy koponyával volt jelölve. Igazából ez volt a fő úti célunk, ami már önmagában veszélyesnek mondható. Amikor odaértünk, egy kör alakú épülettel találtuk szembe magunkat, ahol kicsit beljebb volt egy kút, ahová az emberi csontokat dobálták.

Mint kiderült, onnan pedig a lenn tartózkodó munkások vitték tovább. Hozzáteszem ezek a csontok exhumálásból származtak, ugyanis a fenti temetőkben már nem volt hely. Ott, az egyik szomszédos helyiségben nagyjából 10 köbméter csont is volt egy rakáson. A tetejére sikerült felmásznom, és akkor vettem észre, hogy ott is volt egy kút, ahová minden bizonnyal a csontokat dobálták. Őszintén szólva egyrészt hátborzongató, másrészt viszont misztikus érzés is volt.

– Visszatértetek a múltkori helyre?

– Igen, megmutattam a többieknek azt a sátánista termet, ahol már korábban jártam, de találtunk ott egy új járatot, ami ugyan elég szűkös volt, de gondoltam, ha már ott vagyunk, akkor muszáj megnéznünk, hogy mit is rejt. Sokáig csak kúszni tudtunk, de a járaton egy új rendszerbe érkeztünk, ahol pár lépés után rengeteg emberi koponyával és csonttal kellett szembenéznünk. Ezek a csontok is fentről érkeztek, de ebben a kútban valósággal be voltak szorulva a csontok, ami szintén eléggé félelmetes volt. Egyébként jó pár kút szinte teljesen érintetlennek tűnt.

– Úgy hallottam, hogy Normandiában is voltatok. Ott történt valami érdekes?

– Egy napot töltöttünk ott, ahol lementünk a partra, ahol az a bizonyos partaszállás volt. Érdekes volt látni, hogy még a mai napig megtalálhatók a háború nyomai. Lehetett látni teljes motort, váltót, futóművet és hajómaradványokat is. Volt szerencsénk az Atlanti fal védelmi rendszerét is megnézni.

Volt, ami teljesen szétroncsolódott a robbanásoktól, de volt olyan is, ami nagyon jó állapotban maradt. A bunkerek pókhálószerűen voltak összekötve, de sajnos elég sok be volt omolva a robbanásoktól, ezért csak bizonyos szakaszait tudtuk megnézni.

– Hogyan, illetve hova tovább? Milyen kalandokra lehet számítani tőletek a közeljövőben?

– A jövőben tervezünk még visszatérni Franciaországba, mert elég sok látnivaló maradt még, köztük elhagyatott kastélyok, bunkerek, amik még nagyon sok rejtélyt tartogatnak. Továbbá még a föld alatti hálózat is bejárásra vár, ami legalább 300 kilométer hosszú, és így is még csak a negyedét jártuk be, pedig legalább már ötször lent voltam. Tervben van még sok más extrém túra is. Egyelőre csak Európában, de ha itt mindent láttunk már, amit szeretnénk, akkor Európán kívül is szeretnénk felfedezőtúrára indulni.