Ezért állnak még mindig az ókori római és maja épületek

Egyre több tudós tanulmányozza a régmúlt korok anyagait, remélve, hogy rájönnek, hogyan maradhattak fenn az ezekből emelt épületek évezredekig. Ez a "fordított mérnökség" a régi épületekbe kevert összetevők meglepő listáját tárta fel: olyan anyagokét, mint például a fakéreg, a vulkáni hamu, a rizs, a sör és még vizelet is. Ezek a váratlan hozzávalók kulcsfontosságúak lehetnek bizonyos lenyűgöző tulajdonságokat illetően, egyfajta "gyógyhatást" gyakorolva az épületre.

Ha kitalálnánk, hogyan tudjuk lemásolni ezeket a jellemzőket, annak komoly hatása lenne a mai korban is: bár a modern betonnak megvan az ereje, hogy megtámassza a masszív felhőkarcolókat és a nehéz infrastruktúrákat, de mégsem veszi fel a versenyt az ősi anyagok tartósságával.

A klímaváltozás egyre nagyobb fenyegetést jelent, ezért egyre fontosabb, hogy fenntarthatóbb konstrukciókat hozzunk létre. Egy friss ENSZ jelentés számítása szerint az épített környezet a szén-dioxid kibocsátás több mint egyharmadáért felelős, és a betongyártás egyedüll ennek az emissziónak több mint 7%-át teszi ki.

Az ókori római beton jobb, mint a mai? Sok kutató a rómaiakhoz fordult inspirációért. Körülbelül Kr. e. 200 körül a Római Birodalom építészei lenyűgöző beton struktúrákat építettek, amik kiállták az idő próbáját; például a Pantheon magasba ívelő kupolája, vagy az erős vízvezetékek, amik még ma is szállítják a vizet. Még a kikötőkben is, ahol a tengervíz elkoptatja a struktúrákat találunk olyan ókori betont alapvetően ugyanúgy, ahogyan öntötték 2000 évvel ezelőtt.

A legmodernebb beton a portlandi cementtel kezdődött. A portladi cement por, ami úgy készül, hogy igen magas hőmérsékletre felmelegítik a mészkövet és az agyagot majd összemorzsolják ezeket. A cementet összekeverik vízzel, hogy egy kémiailag reaktív pasztát hozzanak létre. Aztán olyan anyagdarabokat adnak hozzá, mint a kő és a kavics, amit a cementpaszta egyetlen szilárd tömeggé köt össze..

Az ókori római építészek, mint például Vitruvius feljegyzései szerint a római betonkészítési folyamat is hasonló volt. Az ókori építők összekevertek olyan anyagokat mint az égetett mészkő és a vulkanikus hamu vízzel és kaviccsal, ígyolyan kémiai reakciókat hoztak létre, ami mindent összekötött.

A tudósok most úgy vélik, hogy rájöttek mi az oka, hogy a római beton több ezer éve fenntartja a struktúráit: az ókori anyag ugyanis "megjavítja" magát. Hogy pontosan hogyan, azt még nem tudni, de a tudósok már elkezdtek nyomokat találni.
Egy idén publikált tanulmányban a Massachusettsi Műszaki Egyetem építész- és környezetmérnöke, Admir Masic felvetette, hogy ez a sajátos "gyógyító erő" azokból a mészkő darabokból származik, amiket szegekkel vertek ki, nem pedig egyenletesen elkevertek. A kutatók korábban azt gondolták, hogy ezek a darabok annak jelei, hogy a rómaiak nem eléggé keverték össze az anyagokat.

Copan, a hondurasi maja helyszín bonyolult mészkő szobrai és templomai érintetlenek maradtak még több mint 1000 év forró és nedves környezetnek való kitettség után is. Egy idén publikált tanulmány szerint ennek titka a köztük növő fák lehetnek. A kutatók találkoztak helyi kőművesekkel Hondurasban, akik családfájukat egészen a maja építőkig vezetik vissza. Ezek a leszármazottak azt mondják, hogy a helyi chuckum és jiote fák kivonatait használják a mészkő keverékben. A kutatók tesztelték a receptet, fakérget gyűjtöttek és vízbe tették, majd a létrejött fanedvet az anyaghoz adták, és azt találták, hogy a az így készült vakolat különösen tartós a fizikai és kémiai károsodásokkal szemben.