Egyre több a rejtély a Stonehenge oltárkövének származása körül

A szakemberek eddig azt feltételezték, hogy az oltárkövet egy távoli, nyugat-walesi helyszínről vitték Stonehenge-be, az új tanulmány szerzői azonban most azt állítják, hogy még távolabbról érkezhetett.

A délnyugat-angliai Wiltshire-ben, a Salisbury-síkságon található Stonehenge a feltételezések szerint több szakaszban, évezredek alatt épült, kezdve az 56 kékkő felállításával mintegy 5000 évvel ezelőtt. Hihetetlen, de ezeket az eredeti építőköveket a walesi Mynydd Preseli területére vezették vissza, mintegy 225 kilométerre nyugatra magától Stonehenge-től.

A Stonehenge-et a kövek hosszú távú szállítása teszi különösen érdekessé, hiszen ezek valójában az egyik leghosszabb szállítási távolságot jelentik, amelyet a forrástól a műemlék építési helyszínéig bárhol a világon ismerünk– írják a Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban publikált tanulmány szerzői. Az építkezés későbbi szakaszaiban helyben beszerzett, sarsen néven ismert köveket használtak, és az átalakítási munkálatok Krisztus előtt 1600-ig folytatódtak.

Az oltárkő a kékkövek közül a legnagyobb és valószínűleg nem illett oda az eredeti kőgyűrű kisebb darabjai közé. Mindazonáltal azt az elképzelést, hogy a többi kővel együtt importálták és állították fel, korábban soha nem vitatták. Az aktuális tanulmány szerzői azonban többféle technika, többek között röntgenfluoreszcencia és ramanspektroszkópia segítségével megállapították, hogy az oltárkő nem felel meg az angol-wales- medencében található régi vörös homokkő (ors) ásványtanának.Ennek eredményeképpen arra a következtetésre jutottak, hogy „az oltárkövet már nem szabad az alapvetően a Mynydd Preseli-ből származó „kékkő" sziklák csoportjába sorolni".

Jóval az eredeti kékkövek felállítása után vitték oda

A kutatók az oltárkőben szignifikánsan magasabb koncentrációjú bariátot – egy bárium-szulfátból álló ásványi anyagot – mutattak ki, mint a walesi vörös homokkőben. A kutatók megjegyzik: ha az Egyesült Királyságban máshol keresnénk a magas bariáttartalmú homokkő alternatív forrásait, akkor az észak-angliai Cumbria, valamint a skót Orkney és Shetland szigeteken található lelőhelyek jöhetnek szóba.

Fontos, hogy mindkét régióban találhatunk neolitikus emlékeket, ami arra utal, hogy a követ ezeken a területeken a helyi lakosság bányászta ki és használta rituális célokra – magyarázták a tudósok az IFL Science online tudományos portálnak. – Arra is van bizonyíték, hogy a Stonehenge és az olyan távoli régiók, mint Skócia között már Krisztus előtt 2500 körül is léteztek távolsági kapcsolatok, amikor az emlékmű építésének második szakasza zajlott.

A kutatók ezért azt feltételezik, hogy az oltárkövet ebben az időben hozhatták Stonehenge-hez, jóval az eredeti kékkövek felállítása után.

További elemzésekre van azonban szükség ahhoz, hogy az oltárkő ásványosságát összevethessék az észak-angliai vagy skóciai kőzetlelőhelyekkel.

Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek egyelőre fogalmuk sincs, hogy az oltárkő honnan származik.