Ne igyunk előre a medve bőrére, mert egy követ fújnak

„Majd én megtanítom kesztyűbe dudálni”

A XVIII. század során, Mária Terézia idejében használták gyakran a vaskesztyűt, mintegy kínvallató eszközként. A köröm- és hüvelykujj szorítóként használt eszköz olyan fájdalmat okozott, hogy viselője sokszor jajgatott kínjában, vagy, ahogy ők gúnyosan mondták, „dudált” közben.

„Csalánba nem üt a mennykő”

A szólás Mala herba non interit latin mondásból ered, ami annyit jelent, hogy a gaz nem pusztul el. Sok helyen az a hit is társult a szóláshoz, hogy a csalán megvéd a villámcsapástól embert és házat is. Hitték, hogy a csalán annyira szúrós, hogy még a mennykő is fél tőle és nem csap oda, ahol csalán van. A csalánnal sokszor a tűztől is védték a házat, különösen a serfőzőpincéket.

„A név kötelez”

A Nomen est omen latin mondás jelentése a név végzet. Az eredeti változat Plautus római vígjátékíró tollából származik, aki A perzsa című darabjában azt írta: „Ez a név és amit jelent, máris érték.”

„Csak az a biztos, amit megeszel.”

Mikszáth Kálmán A fekete város című regényében olvasható az a mondat, hogy Már eleinknek is olyan hatóságaik voltak, hogy „mindent elszedtek céljaikra, amit eleink maguk el nem költöttek. Innen származik a közmondás: »Csak az a miénk, amit megeszünk«.”

„Egy követ fújnak”

A szóbeszédek szerint, amint tavasziasra vált az idő, a kígyók párzásba kezdenek. Ilyenkor összebújva sziszegnek és tajtékzanak, ez utóbbi pedig lassan megkeményedik, és valódi kő lesz belőle. Így a környezetüknek olyan látványban van részük, mintha az állatok „egy követ fújnának”. Egyébként ezt a megkeményedett tajtékot nevezik kígyókőnek, amivel számos betegséget lehet meggyógyítani, ráadásul még mágikus erővel is bír.

„Megtöri a jeget”

A vízen utazgató népcsoportok nyelvében jelent meg legelőször a kifejezés, miután észrevették, hogy a befagyott folyón valakinek először utat kell törnie, különben egy darabig még várhatnak az indulással.

Egy idő után egyre nagyobb körökben kezdett el elterjedni a mondás, és szépen lassan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy aki elsőként tesz meg valamit, az bizony megtöri a jeget.

„Ne igyál előre a medve bőrére!”

A szólás egy anekdotából ered, miszerint három jóbarát elindul levadászni a közelben élő medvét. Útközben egy kocsmába szerettek volna inni, de pénzük nem volt. Azt ígérték, hogy a leterített medve bőréért kapott pénzből kifizetik tartozásukat. Amikor meglátták a medvét nem merték levadászni. Az egyikük halottnak tettette magát, akihez odament a medve, de nem bántotta csak megszagolta és otthagyta. Ezután a másik két barát megkérdezte mit súgott a medve fülébe, aki csak annyit mondott: ne igyunk a bőrére addig, amíg meg nem fogtuk.