Pert indít a magyar állam ellen a halálbusz sofőrje

„Soha nem lehet elfelejteni, hogy tizenöt ember meghalt. Bármibe is fogok, ez örökre itt van bennem” – mondta Tiba János, a buszt vezető férfi. A debreceni Medicor gyár munkásai jutalomútként kapták az ausztriai kirándulást 1983-ban. A busz szeptember 14-én 46 utassal Graz mellett egy lejtős útszakaszon áttörte a szalagkorlátot, majd a szakadékba zuhant. Tizenöt ember számára már későn jött a segítség, a roncsok között lelték halálukat. Az osztrák hatóságok vizsgálata műszaki hibát állapított meg: kiderült, hogy nem működött a fék. A Kleine Zeitung című osztrák lapnak nyilatkozott az egyik túlélő, Soós Imre, aki a feleségével a negyedik sorban ült.

„Hallottam, hogy a cégünk vezetője azt mondja a sofőrnek, »János, kérem, fékezzen!« A buszsofőr pedig azt mondta: »Nem működik a fék!« »Akkor próbáld a kéziféket« – mondta az igazgató, mire János így felelt: »Az sem működik« – elevenítette fel a történteket a túlélő. – Szabadesésben voltunk a busszal 30 méteren keresztül. Aztán a busz nekiütközött valaminek, majd legurult egy több száz méter hosszú, meredek réten… vagy hússzor fordult meg a tengelye körül.”

Az RTL Fókusz című műsorának a sofőr elmondta, hogy még az út előtt jelezte, nem működik jól a fék, így addig nem hajlandó volán mögé ülni, amíg meg nem javítják. Akkor elvitték szervizbe a buszt, de a javítás nem szakszerűen történt.

„Az osztrákok kérleltek, hogy ne menjek haza, mert ők ugyan tudták, hogy műszaki hiba okozta a bajt, de attól tartottak, hogy otthon engem kiáltanak majd ki felelősnek – mondta lapunknak az egykori sofőr. – Én azonban ezt nem tehettem meg, itthon várt a családom.”

„Hiába nem én voltam a hibás, ezt nem lehet elfelejteni, mint ahogy azt sem, amit velem tettek. A feleségemre lépten-nyomon rásütötték a bélyeget, hogy ő egy tömeggyilkos felesége, most pedig, hogy nyugdíjba mentem, kiderült, hogy nem számolják el azokat az éveket, amíg eljárás folyt ellenem” – mondta a férfi, aki többek között emiatt is döntött úgy, hogy pert indíti az állam ellen, s azt tervezi, hogy az emberi jogi bírósághoz fordul. Elsősorban nem is a nyugdíjból kiesett évek hiányoznak neki, sokkal fontosabbnak tartja, hogy végre fehéren-feketén kimondják, ártatlan a 15 ember életét követelő balesetben. János a tragédia után már nem vezetett buszt: helyette nyitott egy műhelyt, ahol fékek javításával foglalkoznak: arra tette fel az életét, hogy ne eshessen meg több olyan tragédia, ami tönkretette az ő és még 15 másik ember családjának életét. Buszának egykori utasai közül a mai napig sokan megfordulnak nála, s senki nem hibáztatja a 40 éve történtekért.

„Akkor, amikor úgy döntöttem, nem maradok kint Ausztriában, hittem a magyar törvénykezésben. Most már csak abban bízom, hogy tényleg kiderülhet az igazság” – mondta János.