Amikor a halott pápa holttestét az egyházi bíróság elé állították

A Holttestszinódusa a középkori Európa és a katolikus egyház legbotrányosabb eseménye volt. Ez a tragikomikus esemény 897-ben történt Formózusz pápa uralkodása után, utóda VII. István pápa uralkodása alatt.

Formózusz pápa uralkodása (891-től 894 április 4-ig, a halála napjáig) időszakában az egyházat belső viszályok és politikai intrikák gyengítették.

A 9. század elején a pápaság és az Itália területén hatalomra törő hatalmi csoportok közötti konfliktusok és rivalizálások mélyen gyökereztek. Ebben a zűrzavaros időszakban a történetünk központi szereplője egy olyan pápa volt, aki hivatalba lépése után hamarosan a hatalmi játszmák kereszttüzébe került. A Római Birodalom romjai között három hatalmi csoport küzdött a hatalomért: a Karolingok, a spoletói hercegség és a tőlük független, helyi nemesek. Mindannyian igyekeztek befolyásolni a pápaválasztásokat és a pápai politikát az érdekeik érvényesítésének érdekében.

Formózusz pápává választása nem hozta meg a várt stabilitást, és az egyházat mély válságba sodorta (a pápaság sötét évszázadának is nevezték ezt az időszakot). A rivalizáló csoportok egyre erőszakosabbá váltak, és a pápa életét is többször veszélyeztették merényletek.

Nehéz időszak jött el az egyház és az állam közötti viszony szempontjából. Formózusz pápa ellenségei később a politikai és egyházi botrányokkal vádolták meg, és ezek a vádak főként a pápai hatalommal és a hierarchia helyreállításával voltak összefüggésben.

Formózusz halálát követően az ellenséges hatalmi tábor választottja, VI. István került az egyház élére.

Bosszút forralt.

Elődje minden döntését megkérdőjelezte, minden tettét annulálni akarta, azt állította, hogy a választása megsértette az egyházi törvényeket és hagyományokat. Bosszúja meglehetősen különösre és hátborzongatóra sikeredett.

A szinódus tragikomikus része az volt, hogy Formózusz holttestét kihantolták, és az ítélkezés során a vádlottként állították a Holttestszinódus elé. A tárgyalás során a holttestet főpapi ornátusba öltöztették, fejére helyezték a pápai tiarát, majd a vádlottat, azaz a holttestet, bűnösnek találták (a tárgyalást jól illusztrálta Jean-Paul Laurens festménye 1870). Megállapították, hogy Formózusz méltatlan volt a pápai trónra, minden korábbi intézkedését megsemmisítették, minden általa hozott rendeletet érvénytelennek nyilvánítottak. Pápai öltözetét leszaggatták róla, három ujját, amelyet áldásosztáskor használnak a pápák, levágták, és ezután a halott testét a Tiberis folyóba dobták.

Ez az esemény is rávilágít arra, hogy a középkori Európában a politika és az egyház hatalma gyakran összefonódott, és az egyházi vezetőknek nemcsak spirituális, hanem politikai ellenfeleikkel is meg kellett küzdeniük. A Holttestszinódus hosszú ideig éreztette hatását az egyház tekintélyére, és még évekkel később is megosztotta a hívőket és az egyház vezetőit.

A sors furcsa fintoraként VI. István pápát még abban az évben börtönbe vetették, és megfojtották.

A Holttestszinódus olyan esemény volt, amely a katolikus egyház történetének legszégyenteljesebb pillanataként maradt fenn. De talán éppen az abszurditása miatt is maradt meg ennyire emlékezetesnek. Hiszen valljuk be, néha a történelem is képes nagyot nevetni önmagán.