Krónika
A fél ország döbbenten nézi, mit találtak a Balatonnál
Még a szakembereket is meglepte, mik voltak a föld alatt
Elképesztő, milyen történelmi jelentőségű leletek és maradványok kerülnek elő még mindig a föld alól, és még mindig csak a töredékét találták meg a szakértők mindannak, amit hazánk területének mélységei rejtenek. A magyar tenger vízállása folyamatosan változott az évezredek során, ennek köszönhetően például a balatonkeresztúri lelőhelyen talált leleteket időben jól el lehet különíteni korszakok szerint. Most a község határában, az ásatások során olyan sírokra bukkantak, amik vélhetően bronzkoriak.
A sírokban talált maradványokat megvizsgálták, majd készült egy tanulmány az Oxford Academic Molecular Biology and Evolution című folyóiratban. Az ebben vizsgált, szénizotópos keltezéssel is datált temetkezéseket az i. e. 2560–1620 közötti időszakban a Somogyvár–Vinkovci- és a Kisapostag-kultúrához, majd a mészbetétes kerámia kultúrájához tartozó közösségek hagyták maguk után - írja a Bölcsészettudomány Központ.
A nyolcfős tömegsír egy igen különleges lelőhelynek számít, mivel a testeket nem a korszakra jellemző, hamvasztásos temetkezési rítus szerint ásták el, hanem egy települési gödörben.
A legidősebb eltemetett egyén egy eddig ismeretlen populáció leszármazottja lehetett, aki harmadrészben az akkori dél-dunántúli őslakosok, kétharmad részben pedig a korszakban Európát benépesítő, kelet-európai sztyeppékről érkező, valószínűleg indoeurópai nyelveket beszélő népcsoportok egy feltehetően a Baltikum térségéből származó ágának leszármazottja.
Míg Európában el nem terjedt volna a földművelés, az emberek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Ők voltak azok, akik a Kr. e. 7. évezredtől fokozatosan beolvadtak a Közel-Keletről újonnan érkező földműves csoportokba.
„A genetikai nyomokat követve ugyanennek a populációnak több megjelenését és ezzel együtt vándorlási útvonalát is fel tudtuk vázolni Németország, Csehország, Lengyelország, Ukrajna és a balti államok területén feltárt hasonló korú vagy korábbi időszakokhoz tartozó maradványokat vizsgálva. Ezek az eredmények számos korábbi, az európai őstörténetet érintő régészeti és genetikai ellentmondás feloldásához járulnak hozzá”
– fogalmazott Gerber Dániel.
Mindeközben elkészült a Jelenának elnevezett, balatonkeresztúri nő arcrekonstrukciója, aki a Kisapostag-kultúrához tartozott. Ez tulajdonképpen az első női arcrekonstrukció a magyarországi bronzkorból, emellett pedig az első a kelet-közép-európai régió bronzkori időszakából, amelyet genetikai adatok segítségével a pigmentációra (szemszínre, hajszínre és bőrtónusra) vonatkozó információval kiegészítve hoztak létre.
Jelena maradványait az S13-as sírban találták meg: egy vélhetően 35-45 év közötti nő maradványait, akit a kultúra többi tagjához hasonlóan oldalt fekvő, alvó pózban, de azoktól eltérő, különös kartartással temettek el. A csontvázakat meglepően jó állapotban találták meg, ennek köszönhetően készíthette el a rekonstrukciót Kustár Ágnes, Herceg Zsuzsa és Gerber Fanni.
