Sóvá dermedt a lány a híres lengyel sóbányában, azóta is ott kísért

Ez a sóbánya nem véletlen a legismertebb az egész világon. Magyarországtól mindössze párórányi autóútra található a lengyelországi Wieliczka sóbánya. Hatalmas kiterjedésű, és összesen csak két százaléka látogatható, amelyet így is három óra alatt lehet bejárni. Itt két lehetősége van az idelátogatónak, egy sokkal izgalmasabb útvonal, ahol végig sétálhatunk a bányászok útvonalán. Itt egy igazi sólabirintusba csöppenünk és onnan kell kikeveredniük az erre vállalkozóknak. A másik egy inkább kényelmesebb útvonal, ahol megcsodálhatjuk a sószobrokat és a bányászok felszereléseit mutatja be. Ezt a csodálatos és egyben izgalmas barlangrendszert, megdöbbentő és hátborzongató legendák övezik.

Az első misztikus legenda egy idős a bányával. Boleszláv lengyel herceg feleségül kérte a magyarországi Kinga hercegnőt, és eljegyzésül egy gyönyörű gyűrűt adott neki. IV. Béla király lányáért cserébe megfelelő hozományt szeretett volna felajánlani a hercegnek, Kinga azonban nem ékszert és nem szolgákat, hanem inkább sót szeretett volna adni a hercegnek.

Ugyanis azokban az időkben nagy ritkaságnak számított az a fűszer. Így a magyar király a lányának adta Erdély leggazdagabb bányáját, Parajdát.

De ez az ajándék nem tetszett a hercegnőnek, mivel a bánya túl messze volt új királyságától. Mielőtt elindult volna Lengyelországba, Kinga kiment imádkozni a mezőre, ahol elvesztette a jegygyűrűjét. Amikor később Kinga megérkezett Bolesław országába, körútra indult a királyságban. Egy Krakkó melletti kis faluban járva egy sókupacot találtak a mezőn. A csomó belsejében egy gyűrű volt – ugyanaz, amelyet a hercegnő a mezőn elhagyott. Itt megparancsolta, hogy kezdjenek ásni és itt jött létre a Wieliczkai Sóbánya.

A másik legenda a Kincstárnoké, aki egy démon és a föld alatt él. Itt őrzi a bányák kincseit. A szláv hiedelmek szerint nem minden démon gonosz. A „démon” szó csak a kereszténység megerősödésével nyert negatív jelzőt. Tehát itt a kincstárnok egy kedves démon, aki nem csak vigyázott a bánya kincseire, de figyelmeztette a bányászokat a veszélyre. Segített nekik eligazodni az alagutakban és átsegítette az elhunytakat a túlvilágra. Megmentve ezzel őket, hogy örökkön örökké bolyongjanak a bányában. A szellem nagyra becsülte a dolgos munkásokat, és megbüntette és elátkozta a lustákat.

A bányászok között keringett még egy legenda egy titokzatos fiatal hölgyről, akik bájával a férfiakat a végzetükbe csalta. Neki tulajdonítottak több bányabalesetet is. A történet szerint egy Michelek nevű bányász egyszer egy hosszú fehér ruhában ülő hölgyet pillantott meg egy sóshordón ülve a bánya aljában. Michelek összeszedte az összes bátorságát és rémület helyett megszólította gyönyörű nőt.

A nő elmondta, hogy bányász kedvesét várja, akit elvittek a frontra katonának, akiről tudja, hogy nem halt meg a háborúban, viszont mégsem tért vissza hozzá.

Bánatában leosont a banyába és egy sószobrot készített a férfinak, viszont miután kész lett, már nem találta a kijáratot és bent rekedt a bányában. A lányt valószínűleg volt szerelmének új kedvese átkozhatta el, és ezek utána bosszúból kisértett lent a bányában. Michalek a lány segítségére sietett és ölbe vette a lányt, hogy kivigye a bányából. Minél közelebb ért a kijárathoz annál nehezebb lett a lány. Mikor kiért vele a szikrázó napsütésre a lány sóvá változott, és elfújta a szél, ezzel megtörve az átkot. Azóta senki sem találkozott vele.