Krónika
Rohadó holttestet találtak egy szolnoki lakásban
Két nyugdíjast is megfojtott és kirabolt egy kétgyerekes, szolnoki családapa
Este volt már, amikor M. Istvánné bérlőtársa hazaért a budapesti lakásba. Már a folyosón észrevette, hogy a bejárati ajtót felfeszítették, de csak akkor értette meg, hogy betörő járt náluk, amikor belépett és meglátta, hogy az értékek után kutató bűnöző mindent felforgatott. Megpróbált belépni a két oldalról nyitható fürdőszobába, de egyik zárnál sem járt sikerrel, ezért átszaladt a szomszédhoz. Ezután már együtt, a tartalék kulcsokkal próbálták kinyitni a zárt ajtókat. Azt hitték, az idős asszony bent van és rosszul lett, de a rablás miatt értesítették a rendőrséget. Még javában a zárral szenvedtek, amikor megérkezett a járőr. Néhány perc múlva közösen úgy döntöttek, betörik az egyik ajtót.
Az idős asszony bent volt, de már nem élt, a padlón feküdt holtan.
Mivel a helyzet rablógyilkosságnak látszott, a rendőr riasztotta a BRFK életvédelmi és rablási alosztályát, és azonnal szemlebizottság indult a tetthelyre. Kiderült, hogy a lakásból több OTP-betétkönyv és valamennyi pénz is eltűnt. A helyszíni szemlével és a holttest boncolásával egy időben elkezdték kikérdezni az asszony ismerőseit, szomszédait. A helyi körzeti megbízott is sokat segített a szemlebizottság vezetőjének azzal, hogy több potenciális gyanúsítottat megnevezett. Amíg a nyomozók a gyilkos után indultak forró nyomon, az igazságügyi orvosszakértő kijelentette, hogy az asszony halálát fojtogatás okozta.
Az idős hölgy mit sem sejtve lépett be a fürdőszobába, amikor a mögötte lopakodó fiatalember a nyaka köré tekerte a kezében lévő kendőt, és gyilkos erővel szorítani kezdte. A sértett a torkához kapott, de az ereje gyorsan elhagyta, s elernyedt a keze. Az elnehezült test lerogyott a fürdőszoba kövezetére"
– olvasható a Magyar Rendőr 1983. augusztus 6-i számában.
A körzeti megbízott tippje volt az a vízvezeték-szerelő is, akit a gyilkosság előtt nem sokkal azért hívott az asszony, hogy megjavítson pár dolgot. D. Gábort az angyalföldi lakásán találták. Meglepően segítőkésznek bizonyult. Elárulta, hogy napokkal a támadás előtt megismert egy Béla nevű férfit, akit az egyik régi ismerőse mutatott be neki, miután felment vele a szerelő lakására. Egy idő után rájött a szerelő, hogy Béla nem is új ismerős, csak régen látta. Ha nem is egy cellában, de egy időben ültek Márianosztrán. Amikor Béla arról panaszkodott D.-nek, hogy nincs pénze, a szerelőnek eszébe jutott az asszony.
Azt javasolta, törjön be hozzá, és hozzon el mindent, amit csak lehet, aztán azt is elmesélte, hogy néz ki belülről a lakás.
Ekkor Béla, „akit tulajdonképpen senki nem ismert – hiszen a férfi, aki felvitte D.-hez, az is csak annyit tudott róla, hogy előző este egy közös barátnőjük Rákóczi téri lakásán akadtak össze — kért egy csavarhúzót és egy mappát, majd elindult M-né lakására."
A cikk folytatásáért kattintson IDE!
