Krónika

Egyre többen választják a klímabarát temetést

Ilyen az emberi komposztálás, vízzel hamvasztás, de a gombaspórák is bevetésre kerülnek

Nemcsak az életünkben, még azután is szennyezzük a környezetet: a hagyományos temetés, de a hamvasztás is környezetszennyező, kifejezetten sok szén-dioxidot kibocsájtással jár – írta meg a noizz.hu

Egyre többen választják a klímabarát temetést
Képünk illusztráció
Fotó: Northfoto

Szemléltetésképpen egy hamvasztás 800 kilométeres autózásnak felel meg. Ráadásul a különböző szervetlen implantátumok, mint a higany egy fogtömésben vagy a fém az ízületi pótlásokban tovább növelhetik a hamvasztás negatív hatásait.

Emellett csak az Egyesült Államokban évi mintegy 100 ezer tonna acélt és 1,5 millió tonna betont használnak fel a koporsós temetésekhez. Ezenkívül évente mintegy 77 ezer fát és 162 ezer hektoliter balzsamozó folyadékot is felhasználnak.

A National Geographic februári cikkében arról írt, hogy a hagyományos eljárások, mint a klasszikus temetés vagy hamvasztás több szempontból is károsítja a bolygónkat. A balzsamozás például lassítja a test bomlását, ami nyitott koporsós temetésnél ugyan hasznos, de ezek a vegyi anyagok később a talajba szivárognak.

Ez csak néhány példa, ami bemutatja, a holttestek legelterjedtebb „kezelése” jelenleg nem tekinthető zöldnek. Persze a globális károsanyag-kibocsájtást tekintve nem a temetkezés jelenti a legnagyobb problémát, ám alternatívák irányába mégis érdemes lehet elindulni. Sőt, többen már el is indultak. Egyelőre inkább külföldön népszerűek az alternatív temetkezési formák, de már léteznek, és egyre nagyobb társadalmi elfogadásnak örvendenek. Mi most négy változatot mutatunk be közelebbről.

Zöldtemetés

Zöldtemetés azóta létezik, amióta az emberek eltemetik a testeket. Ebben az esetben nem mérgező és lebomló anyagokat használnak. Egy „tipikus” zöldtemetés során az elhunytat bebalzsamozása helyett 100 százalék pamutból készült lepelbe öltöztetik, majd egy egyszerű, kezeletlen fenyő- vagy vesszőládában temetik el, amelyben nincsenek nem természetes anyagból készült csavarok vagyok szögek.

Vannak, akik haláluk után szeretnének „fává válni”, ezért a sírhelyek fölé fát ültetnek. Ezek a temetkezési területek inkább hasonlítanak egy élettel teli természetvédelmi területre, mint egy temetőre.

Gombás ruha

A gombák és baktériumok szeretnek a bomló húsból lakmározni, azonban a hagyományos temetéseken gyakran használt formaldehid és más balzsamozó folyadékok megakadályozzák ezt. A gombás temetési ruha lényegében egy fekete lepel, amit speciális gombaspórákkal béleltek ki. A gombák felfalják a halott emberi szöveteket, így újrahasznosítva a testeket.

Vízi hamvasztás

A vízzel történő hamvasztás ugyanazt az eredményt nyújtja, mint a klasszikus hamvasztás, de lényegesen kisebb környezeti terheléssel. A mai, modern gépek úgy működnek, hogy 4-6 órán keresztül melegített lúgos folyadékot pumpálnak a test köré, ezzel felgyorsítva a természetes bomlási folyamatot. A test lebomlása után a csontok és a nem szerves implantátumok megmaradnak. A csontokat megszárítják, összezúzzák és odaadják a családnak.

A vízi hamvasztás egyetlen mellékterméke a nem mérgező, steril víz, amely visszaforgatható a helyi vízellátásba. Ez körülbelül 1 tonna vizet jelent hamvasztásonként. A talajba vagy a levegőbe pedig nem kerül kibocsátás.

Azonban ennek a módszernek is megvannak a hátrányai: a hagyományos hamvasztással szemben ritkábban elérhető, lassabb és drágább is, illetve ehhez is szükség van energiára a víz felmelegítésénél, valamint a szivattyú működtetésénél, bár egy 2011-es tanulmány szerint ez csak 10 százaléka a hagyományos hamvasztásnál felhasznált energiának.

Persze ennek a módszernek is megvannak a kritikusai, akik szerint tiszteletlen a vízi hamvasztás, mivel olyan, mintha lehúznánk a szeretteinket a lefolyón. A pártolók ugyanakkor amellett érvelnek, hogy a módszer egyszerűen felgyorsítja a természetes bomlási folyamatokat.

Akárhogy is, a vizes hamvasztás például az Egyesült Államokban egyre népszerűbb, 2023 február végén már 28 államban volt legális.

Emberi komposztálás

Az emberi komposztálás a testmaradványokat egy szigorúan ellenőrzött folyamat során talajjá alakítja. A módszer különbözik az élelmiszer-komposztálástól: egy lezárt tartályban a testet természetes anyagok, például faforgács és szalma keverékébe burkolják. Körülbelül egy hónap alatt az edény felmelegszik az aktív mikrobáktól, amelyek elkezdik lebontani a testet.

30-50 nap elteltével a csontot és minden nem szerves anyagot kivesznek. A csontokat ledarálják és visszahelyezik az anyagba. A végeredmény egy köbméternyi komposzt, amelyet a családok felhasználhatnak vagy környezetvédelmi célokra eladományozhatnak.

Persze ennek a folyamatnak is vannak környezeti költségei. Üzemanyagra van szükség például a faforgács szállításához, a légszivattyúk és ventilátorok pedig energiát használnak fel. A Recompose nevű cég alapítója szerint viszont még így is személyenként több mint egy tonna szén-dioxidot lehet megtakarítani a hagyományos hamvasztáshoz képest.

Az emberi komposztálás egyelőre ritka, az Egyesült Államokban februárban még csak hat államban volt legális.

Méltatlan az emberhez?

Bár egyre többen szimpatizálnak a fenti módszerekkel, vannak, akik szerint az alternatív eljárások nem méltóképp kezelik az elhunytakat. A National Catholic Register nevű katolikus lap több oldalról is megvizsgálta a kérdést. Mint írták, sokan tudnak azonosulni a gondolattal, miszerint ha a szellem távozik, a testet visszaforgatják egy élő ökoszisztémába valamelyik fenti módszerrel, ahelyett, hogy mérgező vegyi anyagokat bocsátanának ki a földbe. Ugyanakkor a katolikus egyház a teljes test eltemetését részesíti előnyben, a hamvasztást pedig engedélyezi. Ennek indoklása az Ad Resurgendum Cum Christo című dokumentumban van kifejtve bővebben.

Dennis Poust, a New York Állami Katolikus Konferencia ügyvezető igazgatója ezzel egyetértően nyilatkozott a lapnak, szerinte ugyanis a komposztálás nem tiszteli az emberi testet, mint „a lélek edényét”. Hozzáteszi, hogy az emberi test nem háztartási hulladék, ezért a komposztálás bár alkalmas a növényi nyesedékek földbe való visszahelyezésére, nem feltétlenül megfelelő az emberi testek esetében.

Egy másik amerikai püspök, Michael Jackels 2021-ben viszont egészen új oldalról vizsgálta meg a kérdést:

Vajon sértőbb-e ez, mint az az eljárás, amikor a testet bebalzsamozzák, felöltöztetik mint egy gyermekbabát, és kisminkelik? Vagy sértőbb, mint az az egyházi gyakorlat, amikor egy szent testét darabokra vágják ereklyének? És a hagyományos temetés nem tiszteletlen Isten jó, zöld földjével szemben?” – helyezte más megvilágításba a test méltóságáról és a környezetvédelemről szóló vitát Jackels.

Kapcsolódó írásaink