Krónika
Aranyat mos a Dunából egy magyar nyugdíjas, ebből jár nyaralni
Akár télen is lemegy a Dunához aranyat mosni Szabó János
„Láttam a sódert, és feltűntek benne az élénken csillogó apró szemecskék. Azt hívják a bolondok aranyának, mert nem az, de úgy néz ki, csakhogy én nem tudtam. Próbáltam valahogy kiszedegetni, de nagyon szaporátlan munka volt” – emlékezett Szabó János.
1980-ban írt egy levelet N. László Endre néprajzkutatónak, aki élt együtt aranymosókkal, hogy mondjon neki erről valamit. Ő világosította fel, hogy nem aranyat látott, hanem piritet, de ha akarja látni az igazi aranyat is, akkor megmutatja. Aztán létrejött a találkozó és az „oktatás”.
A pirit egy ásvány, vörösessárga és nagyon szép, az arany pedig a Dunában zöldessárga és fém. Az előbbi nagyon könnyű és nagyobb szemű, a másik pedig nagyon nehéz és olyan nagyságú, mint a korpa, ami egy tündér hajából pottyant ki.
A kollégái különböző mértékben bolondnak tartották, amikor gombostűvel próbálta az aranynak gondolt piritszemeket kiszedegetni, de nem törődött vele.
1981-ben kezdtem az aranymosást a Dunából. Fogtam egy lapátot, megmerítettem a sóderben, és a már kitanult mozgatást csináltam a vízzel, amivel „lelökődik” a meddő anyag, a sóder, a gránáthomok, a vaspor. Jó helyen próbálkoztam, rögtön találtam aranyat. Persze nem óriási mennyiségben, csak öt -hat szemet
– emlékezett a nyugdíjas férfi.
Abban az időben egy hetet dolgozott, és egy hete szabad volt. Az életében csak annyi volt a változás, hogy az előbbi idő alatt a vízen volt, az utóbbinál a víz mellett. Szükség volt helyváltoztatásra is, mert ott érdemes aranyat keresni, ahol a kanyar domború. Ott lelassul a Duna és lerakja a hordalékát.
Próbáltam a sódert rábeszélni, hogy menjen fel a lapátra, de nem sikerült, úgyhogy maradt a saját erős megoldás. Ez persze komoly fizikai munka, aktív pihenés és jó sport
– mondta János.
Amikor már csak a vaspor és az arany marad, akkor sem csipeszes szedegetés jön, hanem a higany. Az arany nehezebb, ezért elsüllyed, a vas és egyebek könnyebbek, ezért feljönnek a felszínre.
A kinyert aranyat nem ékszerészhez viszi, mert ebből a magas aranytartalma miatt nem lehet közvetlenül ékszert csinálni, de vannak aranyfelvásárlók, nekik lehet eladni. Meggazdagodni nem lehet belőle, de két hét nyaralásra elég.
Amikor lent vagyok a Dunánál, sokan megállnak és néznek. Van, hogy hetekig nem tudok menni, mert magas a vízállás, vagy nem olyan az idő, de a tél például nem akadály, mert akkor is vannak tavaszias napok. És persze van, amikor nincs kedvem hozzá, és nem mosok aranyat
– nevetett János.
