Krónika

Dél-amerikai tevefélék születtek a Szegedi Vadasparkban

A látogatók valamennyiüket megtekinthetik a kifutójukban, hiszen anyjuk gondosan neveli őket, nem volt szükség gondozói beavatkozásra

Két dél-amerikai teveféle, guanakó (Lama guanicoe) és alpaka (Lama pacos) született a Szegedi Vadasparkban, a csikókat az állatkert vasárnapi vakációindító rendezvényén is megfigyelhetik a látogatók tágas kifutóikban – tájékoztatta Veprik Róbert igazgató az MTI-t.

Dél-amerikai tevefélék születtek a Szegedi Vadasparkban
Dél-amerikai tevefélék születtek a Szegedi Vadasparkban (képünk illusztráció)
Fotó: AFP/dpa/Rene Priebe

A Szegedi Vadaspark egyik különlegessége, hogy gyűjteményében mind a négy dél-amerikai tevefélét bemutatja, a két vad forma, a vikunya (Vicugna vicugna) és a guanakó mellett a belőlük háziasított alpakát és lámát (Lama glama) is.

A tevefélék őshazája Észak-Amerika – ahol ma már nem élnek –, onnan terjedtek el Dél-Amerikába és Ázsiába, majd végül Észak-Afrikába is. Az összes fajukra jellemző, hogy rendkívül jól alkalmazkodtak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, silány növényi táplálékkal, kevés vízzel is beérik.

A dél-amerikai teveféléknek tágas kifutókat rendeztek be a vadasparkban, az állatok jól érzik magukat, így rendszeresen csikókkal bővülnek a csapatok. Bár pont a guanakóknál 2020 előtt több mint tíz évig nem született utód, azóta azonban több csikó is világra jött, a legutóbb május végén egy kanca. A napokban az alpakák csapata is bővült egy fekete-fehér csikócsődörrel.

A látogatók valamennyiüket megtekinthetik a kifutójukban, hiszen anyjuk gondosan neveli őket, nem volt szükség gondozói beavatkozásra.

A guanakók Dél-Peru, Chile, Argentína és Nyugat-Paraguay mérsékelt övi füves pusztáin, sivatagjaiban és az Andok vonulatai között élnek, akár 5 ezer méteres tengerszint fölötti magasságban is. Fűfélékkel és más növényekkel táplálkoznak.

Hosszú vastag gyapjuk – amely kiváló minőségű, csak a vikunya szőrméjét értékelik magasabbra – hátukon vörösesbarna, hasukon fehér színű. Testtömegük 115-140 kilogramm, és akár 56 kilométeres óránkénti sebességgel is tudnak futni. Húsukért és szőrükért is vadásszák őket, de számuk az élőhelyek elvesztése miatt is drasztikusan csökken.

Az alpakát ötezer éve háziasították, az 55-65 kilogrammos testtömegű állatok vérében magas a vörösvérsejtek száma, így alkalmazkodnak a ritka magashegyi levegőhöz.

Dél-Amerikában az állat húsát, bőrét és tejét is hasznosítják, de egyre kedveltebb háziállattá válik Észak-Amerikában és Európában, nemcsak értékes szőre, hanem viszonylag egyszerű tartása miatt is. Ehhez hozzájárul, hogy közeli rokonánál, a lámánál kisebb és kevésbé agresszív, sőt, némelyik kifejezetten barátságossá válhat gondozójával.

Kapcsolódó írásaink