Newton rá akarta gyújtani anyjára a házat

Einstein, a zseniális tudós feltehetőleg az autizmus egyik fajtájában, Asperger-szindrómában szenvedett, és bizonyos ruhadarabokra nagyon érzékeny volt. Ennek köszönhetően a Nobel-díjat valóban zokni nélkül vette át.

Tesla mindentől rettegett, ami kerek, ezenkívül még arra is igyekezett mindig kínosan odafigyelni, hogy ha szállodában szállt meg, akkor szobájának száma osztható legyen hárommal.

Beethoven nem szerette alvással tölteni az ideját, a kávéért pedig rajongott. Ez jó párosításnak tűnik, az viszont kicsit árnyalja a képet, hogy a kávéját minden alkalommal csak és kizárólag abból a hatvan kávészemből főzhették, amelyet előzőleg ő maga válogatott ki a dobozukból. Hiába, az ember csak a saját maga munkájában bízhat meg igazán.

Benjamin Franklin a természet tanulmányozása mellett a meztelenséget is nagyon fontosnak tartotta. Vajon ő lehetett a modern kori nudizmus első úttörője?

VIII. Henrik szabályosan rettegett attól, hogy meg akarják mérgezni, ezért minden felszolgált ételt és italt meg kellett kóstolni, mielőtt királyi ajkaival érintette volna azokat. Azonban itt még nem állt meg, legnagyobb félelme az volt, hogy egy bőrön át ható méreg fogja a vesztét okozni, ezért egy hűséges emberének az volt a feladata, hogy minden este végigcsókolgassa a párnáját és az ágyneműjét.

Hans Christian Andersennek is megvoltak a maga hóbortjai. A legismertebb a tűztől való rettegéséhez kapcsolódott. Amikor utazott, mindig vitt magával egy kötelet is, hogy a szállodai szobájából ki tudjon menekülni, ha úgy hozná a szükség.

Schiller, a legendás drámaíró számára az ihlet mindennél fontosabb volt, ehhez pedig igen különös módszert választott. Az íróasztalán mindig tartott néhány rothadt almát. Arról nem szól a fáma, hogy ezek milyen módon segíthették az alkotómunkát, viszont még barátját, Goethét is felettébb zavarták.

II. Vilmos német császár szerette a lovakat, és imádott lovagolni, de az már kicsit furcsának tűnik, hogy még az íróasztalánál is nyeregben ült.

Cervantes, a Don Quijote szerzője amikor úgy érezte, éppen alkotói válság kerülgeti, térdig hideg vízbe áztatta a lábait. Azt nem tudni, hogy ettől mennyivel ment jobban a munka, de kortársaival ellentétben legalább érte egy kis víz a testét, ez már önmagában is nyereség.

Newtont, a zseniális tudóst kiállhatatlan emberként ismerték, akitől egyesek szerint a rosszindulat sem állt távol. Fiatalkori feljegyzései szerint valóban legszívesebben rágyújtotta volna a házat édesanyjára és mostohaapjára. Szerencsére végül nem követték tettek a gondolatot.