James Brown, a „soul keresztapja" 90 éve született

Május 3-i születésnapja egészen bizonyos, de az év és a születési hely egyáltalán nem. Egyes források az időpontot 1932-re, sőt 1928-ra teszik, szülőhelyeként a Georgia állambeli Macont és a dél-karolinai Branwellt is emlegetik. Koraszülöttként érkezett egy egyszobás viskóba, szülei korán elváltak, négyéves korában nagynénjéhez került, aki egy bordélyházban volt madám. Iszonyatos szegénységben nőtt fel, szavai szerint kilencéves volt, amikor először kapott rendes ruhát, az iskolából 12 évesen kirúgták. Ettől kezdve minden munkát elvállalt, volt gyapotszedő, cipőpucoló fiú és autómosó, a kilátástalanságból csak a vallás és a zene jelentett számára menekülést, a templomi kórusban már ekkor kitűnt hangjával.

Tinédzserként autólopásért három évre bevarrták, a rácsok mögött ismerkedett meg az énekes-zongorista Bobby Byrddel, aki barátja és később zenésztársa lett. Szabadulása után próbálkozott boksszal és baseballal, majd 1955-ban csatlakozott Byrd The Gospel Starlighters nevű együtteséhez. Karizmájának, színpadi jelenlétének köszönhetően hamarosan ő dominálta a formációt, amely nevét is James Brown and the Famous Flamesre változtatta.

Kezdetben csak helyi klubokban léptek fel, de 1956-ban megkapták első lemezszerződésüket, és megjelent Please, Please, Please című kislemezük. Az áttörés ekkor még elmaradt, ezért Brown New Yorkba költözött, és az újjászervezett Flames kíséretében felvette a Try Me című dalt, amely felkerült a Billboard százas listájára, ezt újabb és újabb slágerek követték. A harlemi Apollo színházban tartott 1962-es koncertjének felvétele mérföldkő a soulzene történetében.

A sikert kiaknázva iszonyatos tempóban turnézott, hetente öt-hat alkalommal lépett fel, külön ügyelt arra, hogy a koncerteket a „pénzes" városokba szervezzék. A nézők azonban nem csalódtak, hiszen Brown kiváló énekes, legalább ennyire kiváló táncos és vérbeli showman volt, műsorát szexuálisan túlfűtött elemekkel tarkította, szenvedélyes előadásmódja valósággal hipnotizálta a közönséget. Mindig az éppen aktuális táncot ropta, de olykor rögtönzött is, „most egy kis James Brown jön" felkiáltással. Zenészeivel szemben szigorú elvárásokat támasztott, minden rossz hangjegyért levonás járt a gázsiból, együttese minden tagjának készen kellett állnia a rögtönzésre. Önbizalomért nem ment a szomszédba, és szerénységgel sem lehetett vádolni, a szakma és a rajongók mellett ő is szívesen dicsérte magát.

Ontotta a ma már klasszikus slágereket, mint az It's a Man's Man's Man's World, a Papa's Got a Brand New Bag, a Cold Sweat, az I Got You (I Feel Good), amely a Jó reggelt, Vietnam című filmben és üdítőreklámokban is szerepelt. Sex Machine című dala is egy autóreklámból, mint „Gerappa" lehet ismerős. Kicsit leült karrierjét az 1980-as The Blues Brothers című film galvanizálta életre, Living in America című dala a Rocky negyedik részében hangzott fel. Magyarországon kétszer vendégszerepelt.

A hatvanas években tevékeny részt vállalt a fekete polgárjogi mozgalomban, Say It Loud: I'm Black and I'm Proud dala afféle himnusz lett, Martin Luther King 1968-as meggyilkolása után csendes gyászra intett, amit Lyndon B. Johnson elnök személyesen köszönt meg neki.

Magánélete finoman szólva is zaklatott volt, négy feleségétől hat gyermeke született. A hetvenes években csődbe ment, mert be kellett fizetnie ötmillió dolláros adótartozását, zenészei egy turné közepén hagyták faképnél, egyik fia autóbalesetben meghalt, ezután felesége elköltözött. A nyolcvanas évek végére depressziója és az annak kúrálására használt drogok miatt viselkedése kiszámíthatatlanná vált, többször letartóztatták, 1988 decemberében minden újság címlapjára felkerült, mert a rendőrség két államon át üldözte a zenészt, végül csak úgy tudták megállítani, hogy kilőtték kocsiján a gumikat. Ezúttal már nem kerülte el a börtönt, ahonnan másfél évvel később szabadult. 1994-ben, majd egy évtizeddel később is családon belüli erőszakért vették őrizetbe, 1998-ban ismét autós üldözésbe keveredett, és drogelvonó kúrára kötelezték.

James Brown 2006. december 25-én, 73 éves korában tüdőgyulladás következtében halt meg.
Az apró termetű, önmagát nem szalonképesnek nevező énekes óriási hatást gyakorolt a soul és funky műfajra, képzeletbeli köpenyéből olyan énekesek bújtak elő, mint Sly Stone, George Clinton, Terence Trent d'Arby, nagy tisztelője volt Jimi Hendrix, Miles Davis és Prince, Michael Jackson kezdetben az ő mozgását utánozta.

1986-ban az elsők között került be a Rock and Roll Dicsőségcsarnokába, háromszor kapott Grammy-díjat, csillaga van a hollywoodi Hírességek Sétányán, 2003-ban megkapta a Kennedy Center kitüntetését. Pályafutása során nem kevesebb, mint 116 dala került fel a rhythm and blues slágerlistákra, 18 közülük első helyezett volt. A Georgia állambeli Augusta városában, ahol gyermekkorát töltötte, tiszteletére életnagyságú bronzszobrot emeltek, és utcát neveztek el róla. Életéről Get on Up – A James Brown sztori címmel 2014-ben Tate Taylor forgatott filmet, amelyben a legendás énekest Chadwick Boseman formálta meg.