A magyar tanszergyártás elindítója 190 éve született

Segédlevele megszerzése után külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni: két évet töltött Bécsben, négyet az Egyesült Államokban, majd 1861-ben visszatért Pestre, és betársult mestere cégébe.

A Calderoni az 1840-es években főként távcsövek, szemüvegek és más mérőműszerek forgalmazásával foglalkozott, ám az 1850-es évek végén már földgömböket, vetítő berendezéseket, ködfátyol-készülékeket, földrajzi fotográfiákat is árusított. A vállalkozást és az üzletet Hopp Ferenc 1864-ben megvásárolta, majd a már ismert Calderoni és Társa nevet megtartva a látszerészeti szolgáltatások mellett elindította az iskolai tanszergyártást, amelyet ő honosított meg Magyarországon.

Erre a báró Eötvös József által a kiegyezés után kezdeményezett, I. Ferenc József által 1868. december 15-én szentesített első népoktatási törvény adott lehetőséget – az Eötvös vezette minisztérium 1870-ben 4750 népiskola számára biztosított iskolai felszerelést 200 ezer aranyforint értékben. A Hopp Ferenc irányította Calderoni és Társa cég a század végén már csaknem 2500 féle taneszközt forgalmazott, amivel Európában is úttörő szerepet töltött be.

Szakmai tevékenységének ötvenéves jubileuma alkalmából Hopp Ferenc 1895-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”.

A Calderoni és Társa az 1896. évi millenniumi kiállításon kétszáz geodéziai, erdészeti és bányászati műszert (pl. távcsöveket, szintezőket), továbbá oktatási célú műszereket, szemléltető- és taneszközöket állított ki. A cég ma már antikváriumi kincsnek számító árjegyzékeinek egyikében ez olvasható:

„A leghíresebb külföldi cégek speciális jellegű készítményeit kivéve, a lehetőség szerint mindent itthon készítettünk, s ezen készítményeinket kipróbálás nélkül sohasem szállítjuk.”

Hopp Ferenc a magyar optikai és finommechanikai műhelyek sorának biztosított folyamatosan munkát, értékesítette és propagálta a gyorsan fejlődő új találmány, a fényképezés eszközeit és anyagait is.

A cég virágzása lehetővé tette, hogy ötvenéves kora után a természettudományok és a földrajz, a távoli népek élete és a technika fejlődése iránti érdeklődésének engedve utazgasson. Meglátogatta a világkiállításokat, körutazást tett a Földközi-tengeren, Nyugat-Afrikában a kongói vasutat tanulmányozta.

1882 és 1914 között ötször utazta körbe a Földet, utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, beszámolói nyomtatásban is megjelentek, ezeket saját fényképeivel illusztrálta.