Krónika
Csak semmi pánik: a szakértő szerint nem kell vasárnapi ebédként rovarokat fogyasztanunk
Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatívfehérje-iparágat
A takarmánycélú rovarpiac az évtized végére eléri az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve, de mindez nem azt jelenti, hogy nekünk, embereknek vasárnapi ebédként rovarokat kell majd fogyasztanunk – írja az agroinform.hu.
A rovarlárva-tenyésztés és az abból készült takarmányfehérje és -zsír azonos súlyra vetítve 30-szor kisebb földfelület és 40-szer kevesebb víz felhasználásával tud megvalósulni, miközben 40-szer kisebb karbonkibocsátással jár, mintha az átlagos haszonállat-tenyésztésből származna, ezért a rovarfehérje állatitakarmány-célú bevonása az élelmiszerláncba elkerülhetetlen – hívta fel a figyelmet Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője az IVSZ SMART 2023 konferenciáján.
Emelkedni fog a főként állati forrásból származó fehérjeszükséglet.
2050-re a világ népessége eléri a 9,1 milliárd főt, miközben az egy főre jutó fogyasztás is emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a főként állati forrásból származó fehérjeszükséglet is arányosan emelkedni fog.
Előrejelzések szerint az évtized közepére másfél-kétszeresére nő majd a globális kereslet a marha-, sertés- és csirkehúsra, miközben már most is a világ mezőgazdasági területeinek, termőföldjeinek és legelőinek 80 százalékán takarmányelőállítás zajlik.
Ahhoz, hogy ez a fehérjeigényt kielégíthető legyen, a jelenlegi szinthez kepést az élelmiszertermelést 70 százalékkal kell megnövelni, vagy alternatív fehérjeforrásokat kell bevonni az élelmiszerláncba – kezdte az előadását Percze Rajmond.
A szójafehérje és a halliszt nem fenntartható megoldás.
Az elmúlt két évtizedben egyértelműen hiánycikk lett a takarmányfehérje Európában, ami létrehozta az úgynevezett alternatívfehérje-iparágat.
A jelenleg leggyakrabban használt alternatívtakarmány-célú fehérjeforrások a főleg Dél-Amerikából importált szójafehérje és a halliszt. Csakhogy egyik sem fenntartható hosszú távon.
A szójatermesztés rendkívül termőföldigényes, és jelenleg azért perzselnek fel vagy vágnak ki esőerdőket, hogy génmódosított szóját (GMO) termesszenek a helyükön. Ráadásul a szójának még el is kell jutnia valahogy Európába, ami rengeteg szén-dioxid-kibocsátással jár.
A halliszt szintén nem lehet megoldás, hiszen a tengereket és óceánokat túlhalásszák, egyre inkább kimerülnek. A jelen trendeket folytatva 2048-ra a nem marad halállomány a természetes vizekben, amelyet le lehetne halászni. A hiány mérséklésére egyre több, óriási méretű haltenyésztő telep létesül, az ott nevelt halakat viszont etetni kell. A problémát az jelenti, hogy 1 kg tenyésztett hal előállításához 2 kg halliszt szükséges, így ez tovább növeli a fehérjehiányt. Ezt követően lehalászni, feldolgozni, tárolni, szállítani kell, ami szintén sokszoros ökológiai lábnyommal jár.
A megoldást a körforgásos gazdasági modell jelenti.
A megoldást a hatékony és környezetbarát takarmányalapanyag-előállítás jelentheti lokálisan elérhető biomasszából. Az Agroloop pontosan ezt teszi, és jelenleg – az Eprolius Hungary Zrt. és a Gran Private Equity vezető magyar kockázati tőketársaságtól kapott – 18 millió eurós beruházással bővíti Budapest határában a fekete katonalégy lárvatenyésztési és -feldolgozási tevékenységét – olvasható az agroinform.hu oldalán.
Körforgásos modellükben a takarmány értéklánc alján található élelmiszeripari melléktermékeket etetik meg rovarlárvákkal, majd a lárvákból prémium takarmány-alapanyagokat állítanak elő a házi kedvenceknek és a haszonállatoknak – hívta fel a figyelmet Percze Rajmond.
„Mivel Magyarországon sok alma terem, ezért a gyümölcslégyártóknál sok préselési maradvány, gyümölcstörköly keletkezik. Ez nedves, nem áll el túl sokáig, ezért nem is szállítható túl messzire.
Ugyanez igaz a kukorica másra nem használt részeire vagy a búzakorpára, de ilyen alapanyag keletkezik még a csomagolt saláták előállításakor is, a rovaroknak például a káposzta torzsája vagy a saláták másra nem használt része is tökéletes. Mi ebből, a mások által már kidobandó vagy elégetendő szerves melléktermékekből állítunk elő biomasszát, amivel a fekete katonalégylárvákat etetjük. A lárvák gyorsan növelik a testtömegüket, automatizált rendszerben több ezer ládában elzártan növekednek, majd végül a kifejlett lárvák minden része és a melléktermékként keletkező komposzt (rovarürülék) is felhasználásra kerül.
A prémium minőségű takarmányfehérje és -olaj kiváló alapanyagot biztosít a kedvtelésből tartott állatok (kutyák, macskák) tápjaiba és a haszonállatok (sertés, baromfi) takarmányaiba. A komposztból talajjavító granulátum készül, mely műtrágyahelyettesítőként a növénytermesztésben kerül felhasználásra” – jelentette ki Percze Rajmond.
„Ebben a rendszerben a forrásokat olyan hosszú ideig használjuk, amennyire csak lehet, minimalizáljuk a hulladékot és a szennyezést, és a termékek az életciklusuk végén újrahasznosításra, javításra vagy újrafeldolgozásra kerülnek. Magyarán nálunk nincs hulladék, minden tényleges termékké alakul” – tette hozzá a szakértő.
A számok magukért beszélnek, a rovarfehérje a jövő természetes erőforrása.
És hogy miért fontos mindez? A számok válaszolnak: az átlagos haszonállat-tenyésztésből származó takarmányfehérjével ellentétben a rovarlárva tenyésztése és a belőlük készült alapanyagok azonos súlyra vetítve 30-szor kisebb földfelületen és 40-szer kevesebb víz felhasználásával tudnak megvalósulni, arról nem is beszélve, hogy mindez 40-szer kisebb karbonkibocsátással jár. A rovarok hidegvérűek, ezért jelentősen kevesebb energiát használnak fel az életciklusuk során, így például 1 kg kiváló minőségű alapanyag előállításához csupán 10 liter vízre van szükségük, míg például a szójatermelés vízlábnyoma 2000 liter/kg, a sertéshúsé átlagosan 5500 liter/kg, a vörös hús pedig elérheti a 16 000 liter/kg-ot is.
„Még ha megoldani nem is tudjuk az összes ökológiai problémát, egy működő és fenntartható, alternatív fehérjeforrást tudunk kínálni a haszonállatok és házi kedvencek számára. A jövő természetes erőforrását biztosítjuk számukra. Azáltal, hogy minden helyben – 100 km-es körön belül – történik, és megvalósul a körforgásos gazdasági modell, csökken a szén-dioxid-kibocsátás, újrahasznosulnak az eltékozolt szerves élelmiszerek melléktermékei, kevesebb esőerdőt vágnak ki, mérséklődik a hazánkba irányuló génmódosított szójafehérje-import” – mondta Percze Rajmond, az Agroloop társalapító-ügyvezetője.
A rovarpiac jövője kapcsán a szakértő elmondta: a takarmány célú rovarpiac az évtized végére eléri az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve, becslések szerint több mint 25 ezer embert foglalkoztatnak majd az EU-ban. 2030-ra az EU-ban elfogyasztott hal több mint 10 százaléka (ami körülbelül 30 adagnak felel meg minden európai esetében) olyan halgazdaságokból fog származni, amelyek rovarfehérjét használnak haleledelként, 40 tojásból egy már rovarokkal táplált tojótyúktól, 50 csirkehúsadagból pedig egy rovarral táplált tyúktól származik majd – írja az agroinform.hu.
És fogunk-e rovarokat enni?
A szakértő szerint nálunk, itt, Európában a belátható közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy nekünk, embereknek vasárnapi ebédként rántott hús helyett mondjuk rovargyrost kelljen fogyasztanunk. A fehérjeforrások elosztása és felhasználása ezért is kulcskérdés, hiszen ha az állatokat etetjük rovarfehérjével, akkor mi magunk egészségesebb és jobb ízű csirke- vagy sertéshúst ehetünk.
