Krónika
Újra feltárták a sámán sírját

Újra megvizsgáltak a régészek egy 1934-ben Bad Dürrenbergben felfedezett síregyüttest azért, hogy pontosítsák, ki volt az a két személy, akiket egykoron oda temettek. Mint az Amerikai Régészeti Intézet folyóirata, az Archeology friss cikkéből kiderül, az eredeti felfedezés pár kíváncsi és a múlt iránt fogékony vízvezeték-fektető munkásnak köszönhető, akik ásás közben szokatlan, vörös földre bukkantak.
Az orgánum emlékeztet, a dolgozók egy helyi tanárt hívtak az árokhoz, aki a látottak alapján riasztotta a közeli Halle városában dolgozó Wilhelm Henning régészt. Mire Henning megérkezett, a tanár kovakő pengéket, kagylóhéjakat, őzmaradványokat és vaddisznó agyarakat valamint emberi csontokat tárt föl.
A további szokatlan tárgyak közé tartozott egy őz finom agancsa, amelyet fejdíszként is viselhettek volna egykoron. A régészek először úgy vélték, hogy a sír egy neolitikus földművesé volt. Véleményükről később kiderült, hogy teljesen téves – ez volt az első, de korántsem az utolsó alkalom, amikor a szakemberek rosszul ítélték meg a látottakat.
Az Archeology emlékeztet rá, az 1930-as évek Németországának ideológiája segített kialakítani a tudósok kezdeti értelmezését leletekről. A sírokat alig másfél évvel Hitlerék hatalomátvétele után fedezték fel, a politika gyorsan belekeveredett a sztoriba. A régészek alapvető részét képezték Adolf Hitler nemzetépítő programjának, amely fizikai bizonyítékot keresett az árjákról. Utóbbiakat a nácik szőke hajú, kék szemű, Észak-Európából származó embereknek hittek. Remélve, hogy támogatni tudja ezt az ötletet, egy másik archeológus a helyszínen az egyetlen kőbalta jelenléte alapján „árjásította” a temetkezést, s ezzel ismét teljesen téves irányba vitte a történetet.
A háború után, az 1950-es években a kutatók rájöttek, hogy a csontok egy nőhöz tartoznak. A bőséges leletek – az agancsos fejdísz, pengék, kagylóhéjak és vaddisznóagyak mellett még több száz egyéb műtárgy, köztük vaddisznófogak, teknőspáncélok és madárcsontok – egyértelműen különlegesnek mutatták a sírt.
A kommunista NDK-ban az 1960-tól igen keveset foglalkoztak a kérdéssel, majd 1990-től újfent több alkalommal elővették a témát. A legmodernebb eljárásokkal begyűjtötték a helyszínen még megmaradt eszközöket – illetve újra rendszerezték az 1934-es tárgyakat s így kiderítették, hogy egy sámán sírjával állnak szemben.
Egy 2019-es kutatás pedig sok más mellett azt is feltárta, hogy a nő gerincének hibája tovább fokozhatta misztikus auráját. Orschiedt és Walter Wohlgemuth, a Halle-Wittenbergi Martin Luther Egyetem radiológiai vezetője szerint a hölgynek a második nyaki csigolya belső oldalán egy olyan plusz csontja nőtt, amely alkalomszerűen megszakította az agyba tartó véráramlást. Mindennek eredménye valószínűleg egy rendkívül ritka, nystagmusnak nevezett állapot volt, amely a szemgolyó ritmikus rándulásával jár – s amelyet lehetetlen szándékosan reprodukálni.
A cikkben megjegyzik, a nő sírját legkevesebb hatszáz évig nyilvántartották, ugyanis húsz generációnyi leletet sikerült a tudósoknak elkülöníteniük. A szakemberek szerint az, hogy egy írástudatlan társadalom nem csak a sámán emlékét, hanem temetésének pontos helyét is megőrizte, a kifinomultság megnyilvánulása.
Olyasmi, amit általában nem szoktak a vadászó-gyűjtögető elődeinkhez kötni.