Mit lehet tudni az oroszok legyőzhetetlennek mondott interkontinentális ballisztikus rakétájáról?

Az RS–24 Jarsz (NATO-jelöléssel SS–29) feltehetően 2010 februárjában állt szolgálatba. Bár információk a rakéta műszaki adatairól és képességeiről korlátozottan állnak rendelkezésünkre – írta meg a hirado.hu.

Vlagyimir Putyin orosz elnök már korábban ismertette azt a törekvését, hogy a Topol rakétarendszert felváltó Jarsz rakétarendszerek Oroszország „legyőzhetetlen fegyverzetének” és a szárazföldről indítható nukleáris arzenáljának egyik fő részévé váljanak.

A rakéta fejlesztése feltehetően 2004-ben kezdődött. Az első repülési tesztjére 2007 májusában került sor, majd 2007 decemberében és 2008 novemberében került sor további tesztekre.

Az első teszteket mobil ballisztikus rakétaindító-platformokról végezték, azonban a tervek szerint az RS–24-eseket silókba is fogják telepíteni, amelyet az az orosz állami hírügynökségi jelentés is igazol, ami szerint 2014 decemberében valóban sikeresen tesztelték a rakéta silóból történő indítását.

Az RS–24 rakétákat a mobil indításhoz MZKT–79221 teherautókra szerelik, amelyek minden típusú terepen helytállnak, köszönhetően a 16×16-os kerékelrendezésnek és az első, második, harmadik és hatodik, hetedik és nyolcadik tengelyen kormányozható kerekeknek. A teherautót egy YaMz-847-es 800 lóerős dízelmotor hajtja.

A rakéta becsült hossza 22,5 méter, kétméteres átmérővel. Az RS–24-es súlyát 49 ezer kilogrammra becsülik, és mint a korábbi közlésekből kiderült körülbelül 12 ezer kilométeres hatótávolsággal rendelkezik.

Az RS–24 szilárd hajtóanyagú, háromfokozatú rakéta, amely MIRV-képes – azaz önállóan akár tíz nukleáris robbanófej hordozására képes, amelyeket különböző célpontokra lehet irányítani – olvasható a portálon.