Krónika

A szegény embert az ág és az MRI hiánya is húzza

Jeles évfordulóhoz ért a világ egészségügye: ötven évvel ezelőtt a Nature-ben publikálta először Paul Lauterbur a mágneses képalkotás módszerét. Az emberek millióinak életét megmentő szerkezetre ma is óriási az igény, s bár a világ bizonyos pontjain akad belőle elég, Afrikában például 0,7 ilyen szkenner jut egymillió emberre.

A szegény embert az ág és az MRI hiánya is húzza
Mágneses képalkotó rendszer alkalmazása egy idős betegnél (képünk illusztráció)
Fotó: Peakstock / Science Photo Library via AFP

Súlyos problémát jelent Afrikában a csecsemőket érintő vízfejűség, amelynek gyógyítása során az egyik legjobban alkalmazható eszköz a Nature-ben kereken ötven esztendeje Paul Lauterbur által publikált MRI-berendezés. Mint a világ legrangosabb tudományos folyóiratában készült évfordulós cikkből kiderül, a ma elérhető nagyjából ötvenezer berendezéssel évente több mint százmillió vizsgálatot végeznek világszerte.

A lap ugyanakkor hozzáteszi, az alacsony és közepes jövedelmű országokban élő betegek csak korlátozottan férnek hozzá e korszerű és hatékony technológiához, annak ellenére, hogy a világ népességének több mint hetven százalékát teszik ki. Így például Afrikában átlagosan 0,7 MRI-szkenner jut egymillió emberre, míg Japánban ötvenöt, az Egyesült Államokban negyven és Németországban harmincöt. A legtöbb, szegény régiókban működő műszer a nagyvárosokban található, távol a vidéki lakosságtól. További gond, hogy az afrikai szkennerek kétötöde használ elavult hardvert és szoftvert.

A Nature aláhúzza, a hagyományos MRI-szkennerek drágák – több millió dollárba kerül egy-egy gép megvásárlása, telepítése, karbantartása és üzemeltetése. Több méternyi szupravezető mágnesre van szükség, amely egy öt–tíz tonnás, folyékony héliummal hűtött, árnyékolt dobozban van elhelyezve. (Utóbbira az elektromágneses interferencia csökkentése érdekében van szükség.) Ezen eszközöknek rendkívül magas az energiaigénye, s a képzett technikusok is elengedhetetlenek a használatához. Az pedig már szinte csak hab a tortán, hogy a szoftver- és hardverfrissítések évente több tíz–száz ezer dollárt visznek el a fenntartók költségvetéséből.

A Nature cikkének apropóját egyébként az évfordulón túl az adja, hogy 2014-ben Steven Schiff gyermekidegsebész egy olyan, a maiakhoz képest lényegesen könnyebb és egyszerűbb MRI-eszköz kifejlesztésére kért föl egy nemzetközi kutatócsapatot.

A szakemberek egyebek mellett megállapították, hogy jelenlegi tudásunk szerint egy kompakt, hordozható MRI-rendszer nem építhető fel a meglévő konstrukciók zsugorítása révén vagy az alkatrészek olcsóbb változataiból. Ám arra is rájöttek, hogy az apróbb gépek viszonylag könnyen optimalizálhatók bizonyos állapotok, így például a bevezetőben is említett vízfejűség megfigyelésére.

A kutatók az elmúlt csaknem tíz évben két, kicsinyített MRI-t készítettek. Az egyik rendszer nagyjából fél méter hosszú és ugyanekkora átmérőjű hordó, amelynek hasznos tere harmincegy centiméter magas. Az egész műszer mindössze hetvenöt kilogramm, így relatíve könnyen mozgatható, és a gyerekek is elférnek benne. Külön előny, hogy összeállításához nem kellenek speciális szerszámok, és a szoftverekért sem kell fizetni, ugyanis azok nyílt forráskódúak.

A második verzió ennél is egyszerűbb, és mindössze két, néhány centiméter vastag és hatvan–száz centiméter átmérőjű korongból áll. A lemezek mágneses anyagból készülnek, amelyeket egy vagy két vasjárom köt össze, és a beteg feje fölött és alatt helyezkednek el. Itt ugyanakkor hátrány, hogy összeszereléséhez speciális felszerelés és szaktudás szükséges, a tömege pedig több száz kilogrammot nyom. Igaz, itt még mindig nem tonnákról beszélünk.

A Nature megjegyzi, a mesterséges intelligencia használatával várható, hogy az egyszerűbb eszközök fejlesztési irányai előtt hamarosan új lehetőségek nyílnak meg.

Kapcsolódó írásaink