Ellenkező hatást keltett a vámpírdenevérek irtása

A latin-amerikai kormányok több évtizede folytatnak kampányt a vámpír- vagy más néven rőt vérszopó denevérek (Desmodus rotundus) kiirtása/megtizedelése érdekében. A hadjárattal az illetékesek a marhákat és az embereket tizedelő veszettséget szeretnék visszaszorítani – ám mint a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature a Science Advances cikke nyomán megírta, a reaktív selejtezés éppenhogy felgyorsíthatja a vírus terjedését.

Az érintett bőregereket az állatállomány, például a szarvasmarha kártevőinek tekintik, mivel azok vérével táplálkoznak. Bár csak kis mennyiséget szívnak, a harapásuk nyomán nyíló seb a tropikus környezetben érzékeny lesz a fertőzésre. Egy veszettséggel fertőzött denevér továbbadhatja a betegséget, amely végül megöli a zsákmányt, ami anyagi kárt okoz a gazdáknak és családjaiknak.

A fertőzött denevérek az emberekre is közegészségügyi kockázatot is jelentenek, ugyanis rendkívül kevesen élik túl a veszettség késői stádiumát. A hatóságok ezért évtizedek óta mérgezik a populáció tagjait.

A közelmúltban perui kutatók a marhaállományt tizedelő kórság genomját vizsgálták egy kétéves program előtt, alatt és után az ország három régiójában. A cél a mérgezési eljárások modellezése, eredményességének feltárása volt.

A cikk szerint amikor a denevéreket már a veszettség feltűnése előtt megmérgezték, e selejtezés legfeljebb lassíthatta, de nem gátolta meg a betegség terjedését. Sőt, egy idő után az történt, hogy a ritkítás egyáltalán nem volt negatív hatással az elhullott jószágok számára, hanem valójában egyre fokozta azt.

A kutatók szerint mindez arra világít rá, hogy a természetbe való beavatkozást nagyon óvatosan kell kezelni, illetve egészen bizonyos, hogy más jelenségek is állnak a tömeges veszettségi esetek mögött. Utóbbiak föltárása ugyanakkor még várat magára – így sajnos addig is marad a vámpírdenevérek elleni háború.